A termonukleáris robbanások olykor „egzotikus” elemeket juttatnak az űrbe, melyek hihetetlenül nagy sebességgel száguldanak. Ez sok mindent tanít az emberiségnek a fizikáról és az univerzumról – a gond csak az, hogy igen nehéz megfigyelni őket.
Elöljáróban leszögezném, hogy nem vagyok csillagász, azonban rendkívül érdekesnek találtam a témát. Írásom szakcikk alapján készült.
Közelről minden bizonnyal hihetetlenül látványos lenne. Egy kompakt és szinte végtelenül sűrű neutroncsillag gigantikus gravitációs erőkkel húzza el az anyagot egy közeli csillagtól. Ez örvényben éri el a felszínt. Az ott uralkodó erők hatására termonukleáris robbanások történnek. A hidrogén vagy a hélium indítja el a folyamatot, melynek során nehezebb anyagok jönnek létre. Mivel a felszabaduló energia elég nagy, az anyag a neutroncsillag forgástengelye mentén sugár formájában távozik.
A jelenség meglehetősen gyakran előfordul. Ami még érdekesebb benne, hogy a sugárban lévő anyagok a fénysebesség csaknem 40 százalékával haladnak.
Hogy miért nehéz megfigyelni ezen jelenségeket? Mert nagyon messze történnek (szerencsére), nem szabályosak és csak rövid ideig láthatók. Továbbá több megfigyelési technikát is kombinálni kell ahhoz, hogy a kutatók elkapjanak egy ilyet.
Az ilyen nagyságú termonukleáris robbanások röntgensugarakat bocsátanak ki, amint azt az ESA Integral műhold is rögzít. A sugarak viszont csak a rádióhullám-spektrumban láthatók. Ehhez egy földi rádióteleszkópot kell csatlakoztatni a műholdhoz. A legelső felvétel 30 órányi felvételt igényelt három napon keresztül, anélkül, hogy az elemzés előtt tudták volna a tudósok, mi lesz az eredmény. De lám: most bebizonyosodott, hogy éppen ez az eljárás sikeres.
És most akkor mi van? Ilyen sugarak nem csak a fenti konstellációban fordulnak elő. Ahol erős gravitációs erők és mágneses mezők találkoznak, kozmikus felhőkben, fekete lyukakban, a kidolgozott módszer segíthet a pontosabb megfigyelésekben. Miért jó ez nekünk?
Az elemek, a naprendszerek és a szokatlan kozmikus objektumok kialakulása, valamint a gravitáció és a magfúziós folyamatok mögött meghúzódó törvények új meglátásokra várnak a fénysebességtől nem messze eső sebességű anyagsugarak tanulmányozásán keresztül.
Források:
https://www.nature.com/articles/s41586-024-07133-5
techkalauz.hu – az online techmagazin
