Samsung Galaxy S8+ teszt

Bevezető

Tavaly év elején, amikor a barcelonai MWC kiállításon bemutatta csúcstelefonjait a Samsung, még mindenki abban a hitben élt, hogy az bizony a dél-koreai gyártó éve lesz. Telt múlt az idő, nem akadt legyőzőre a vállalat, a sors pedig úgy döntött, hogy hatalmas bodicseket ad: jött a Galaxy Note 7, amitől megint mindenkinek leesett az álla, csak hát nem sokáig, ugyanis elkezdtek túlhevülni és kigyulladni az akkumulátorok, aminek hosszú távú következménye az lett, hogy a teljes sorozatot beszüntették, a márkanéven pedig meglehetősen nagy csorba esett.

A pénzügyi eredményeket viszont ez nem érintette, maximum a felhasználók bizalmát, ám a Samsung óriási szerencséje, hogy mind a Galaxy S7 kettőse, mind pedig az alsó-középkategóriás Galaxy J-széria kiválóan teljesített. Ettől függetlenül tudni lehetett, hogy a techóriásnál valami nagy dobásra készülnek, sőt, kettőre is: bár külön eseményen, de leleplezésre került a Galaxy S8 és az S8+, amelyek építkeznek ugyan az elődökből, mégis teljesen más készülékeknek tekinthetők. De vajon jó irányba haladtak a fejlesztések? Megér több mint negyetmillió forintot az átlagos phableteknél is jóval nagyobb mobil? Nehéz kérdés, de igyekszünk választ adni rá.

Csak a kijelző számít, semmi más

Az idei évtől kezdve nincs lapos kijelzővel szerelt változat, csakis ívelt megjelenítővel dobta piacra újdoságait a Samsung. Kicsit megosztó, de egyik képátló sem mondható aprónak, tesztalanyunk például 6,2 hüvelykes lett (a “kisebb” pedig 5,8-as), tényleg hatalmas, ráadásul nagyon nyúlánk, a 18,5:9-es képarány szokatlan, több mint kétszer olyan magas a panel, mint amilyen széles. A 159,5 x 73,4 x 8,1 milliméteres mobilt könnyű megfogni, ám nehéz a felül lévő dolgokat elérni, én semmiképpen nem mondanám kényelmesnek, pláne, ha a hátulra szerelt ujjlenyomat-olvasót kell megérinteni a 155 grammos testen. A szenzor borzalmas helyen fekszik, alig lehet odanyúlni, folyamatosan ki kell tapogatni, ha valami, ez tényleg nagyon rossz döntés volt a Samsungtól.

Persze minden döntés hátterében van egy ok, ami itt az érintésérzékeny és a fizikai gombok száműzése volt a kijelző alól, minden vezérlőgombot a virtuális formában érünk el, ennek köszönhetően a sorrendjük és a hátterük is változtatható. Az Infinity Displaynek nevezett, HDR10-et támogató megoldás valami fantasztikus, tényleg olyan, mintha az egész előlap ebből állna. Összesen 1440 x 2960 pixelt képes megjeleníteni, a fényereje lenyűgöző, nyáron sem lesz gond az olvashatósággal. Több dolognak is lehet örülni: megmaradt az IP67-es védettség, vagyis másfél méter mélységig és fél óráig vízálló a mobil, nyugodtan lehet otthon fürödni is vele. A másik, hogy megmaradt a 3,5 milliméteres jack kimenet, pedig a pletykagyárosok ezt előszeretettel radírozták le a fantáziaképekről. 

Az anyaghasználatra nem lehet panasz, Gorilla Glass 5 üveg védi a telefont elöl és hátult, oldalt fém keret fut körbe. A bal szélre került egy új gomb, a Bixby billentyű, ami a személyes asszisztens indítja el, erről majd a későbbiekben lesz szó. Hátul kevesen figyelték eddig meg, pedig a kamera végre nem türemkedik ki, egy síkban van a felülettel, két generáció alatt tehát ezt is megoldották a gyárban. Fontos elem a bal felülre került infraszenzor, ami az írisz-leolvasót segíti, hiszen ilyen biztonsági funkció is van a telefonban, sőt, még arcfelismerés is. Mindkettő remekül működik, előbbi talán a legbiztonságosabb.

A piac legerősebbje

Kétféle hardverrel kerül forgalomba az S8+, Európában, így hazánkban is a 10 nanométeres csíkszélességű Exynos 9 Octa 8895-ös lapka dolgozik a telefonban. A korábbi fejlesztésekhez képest ez 27 százalékkal nagyobb teljesítményt ígér, mindeközben viszont 40 százalékkal kevesebbet fogyaszt, elég jó előjelek. Az biztos, hogy nincs híján erőnek a nyolcmagos processzor (négy darab 1,7 GHz-es Cortex-A53 és négy darab 2,3 GHz-es Exynos Mongoose 2 mag), de a Mali-T71MP20 grafikus gyorsító sem, mobilos téren elképesztő teljesítményről beszélünk, amihez a 4 GB LPDDR4 RAM természetesen csak pozitívan járul hozzá. A i-re az UFS 2.1-es, villámgyors tárolóegység teszi fel a pontot, ami 64 GB-os, microSD-vel további 256 GB-tal bővíthető. A rezgőmotor érezhető, ám tompább, mint az elődök esetén. 

A készülék minden eddiginél magasabb pontszámot gurított, bár hogy ez mit számít, azt csak az eredmény fetisizták tudják megmondani. A lényeg inkább az, hogy az újrarajzolt felület szinte sosem döccen meg, maximum akkor dadog egy kicsit, amikor először bekapcsoljuk és konfiguráljuk a telefont, ilyenkor még mindent letölt, betölt, iderak, odarak a rendszer. Más esetben viszont tényleg nincs probléma, támogatott a 4K videózás 120 fps-sel, szóval már ez is mutatja, micsoda erő lakozik belül. A legösszetettebb futtatása is gyerekjáték, ó, és ha már játék, a game-ek is röccenésmentesen mennek. Melegedés egyáltalán nem tapasztalható, lehet terhelni a telefont, akkor sincs probléma, esetleg a DeX kiegészítő esetén lehet majd ilyenre számítani.

A telefon szolgálja a felhasználót

A Samsung az Android Nougat operációs rendszert telepítette a telefonra, méghozzá a TouchWiznek a legfejlettebb, Experience 8.1 névre hallgató felületével. Az ikonok letisztultak, mégis színesek, hogy illeszkedjenek az AMOLED panelhez. Nincs túltolva a kinézet, vannak viszont nagyon hasznos szolgáltatások és menü is, amit akár egy ujjmozdulattal is elérhetünk, akárcsak a felülről legördülő, értesítéseket és gyorsikonokat tartalmazó információs sávot. A tárcsázóval prediktíven lehet keresni a névjegyek között, a billentyűzet kényelmes, jól használható még hosszabb szövegek begépelése esetén is.

Az edge panelt az S8 és az S8+ is megkapta, így oldalról befelé csúsztatva ujjunkat máris láthatjuk a kedvenc programokat, névjegyeket, az időjárást, vagy éppen a naptárbejegységeket. Van egykezes mód, amikor az alkalmazásokat az egyik sarokba kicsinyítve kényelmesebbé tehetjük a használatot, beépítve vár minket a többablakos mód, a különféle gesztusok (kijelzővel lefelé fordítás esetén elhalkul a csengés, tenyérelhúzással képernyőkép készül stb.). Az appokat akár lebegő ikonba is lekicsinyíthetjük, vagy többet megnyithatunk, nem csak kettőt. Mint ahogy korábban említettem, háromféle biztonsági módszerrel lehet feloldalni a képernyőt: ujjlenyomat, íriszfelismerés, valamint arcfelismerés. 

A Samsung Cloud 15 GB-nyi ingyenes felhőtárhelyet biztosít, ahová szinte minden fontosabb adat elmenhető. A Bizonságos mappa is hasznos fícsör, ide olyan fájlok és programok menthetők, amiket nagyon nem szeretnénk, ha más elérne, így ujjlenyomattal vagy írisz mintával is levédhetjük. Extra még az S Health, ami a Samsung egyedi egészségügyi alkalmazása, mér mindent, amire szükség lehet. Az S Notes egy jegyzetelőprogram, lehet bele rajzolni, képet menteni, hangjegyzetet csatolni. Telepítésre kerültek a Microsoft alkalmazások, a DeX-re is fel lett készítve a rendszer és az irodai programcsomagok is. 

A Bixby még az érdekes téma, ez az új virtuális személyi asszisztens viszont nekünk, magyaroknak még nem az igazi, hiszen nem ismeri a nyelvünket. A Bixby Home viszont elérhető, és a főképernyőről balra találjuk meg, valójában a Flipboardot váltja. Itt minden fontos információt megtalálunk, milyen időjárás vár ránk, kivel lesz találkozónk, a kamerába is beépül a szolgáltatás. Az ökoszisztéma látszik, hogy még gyerekcipőben jár, de az is világosan kitűnik, hogy ebből még valami nagy dolog lesz a következő években. 

Kell-e még kompakt fényképezőgép? Emellett aligha!

A Galaxy S7 a mobilos fotózás csúcsára ért, nem véletlen, hogy a Samsung nem nagyon akart változtatni a jól bevált recepten. Pont ezért az S8+ hátuljára is f/1,7-es rekeszértékű, optikai képstabilizátorral ellátott, dual pixel fókusztechnológiával kecsegtető, 1/2,55″-es, 12,2 megapixeles fényképező került. A szenzor viszont más lett, immár verziótól függően Sony IMX333 vagy Samsung ISOCELL S5K2L2 lövi a képeket, méghozzá egyedül, a koreaiak nem váltottak dupla megoldásra, pedig sokan erre számítottak. Talán majd a Galaxy Note8 esetén. Az előlapi kamera fejlődött rengeteget, szelfizni ugyanis a 8 megapixeles, autofókuszos egységgel lehet. A videózás sem akadály a készüléknek, lehet 4K-ban, vagy 720p-ben, utóbbinál a 240 fps lassítás sem lehetetlen.

A jól ismert kameramódok továbbra is rendelkezésre állnak: panoráma, szelektív fókusz, lassítás, time-lapse, étel, virtuális felvétel, professzionális. A legérdekesebb az utóbbi, ahol lehet állítani az érzékenységet (ISO 50-800), a záridőt (1/24000 – 10 másodperc), a fókuszálás módját, a fehéregyensúlyt, az expozíció korrekciót, valamint lehet filterezni is. A HDR+ technológia adott, lehetőség van még rácsvonalazásra, időzítő beállítására. Képek készíteni a pulzusmérő megérintésével is lehet, a fizikai homb gomb eltűnésével pedig a dupla megnyomásos kameraindítás a bekapcsológomb feladata lett. Jópofa a Bixby Vision, ami a kamera képét használja fel, hogy ennek megfelelő találatokat keressen az interneten, több-kevesebb sikerrel. 

A Multiframe image processing névre keresztelt eljárás lényege, hogy a készülék több fotóból rakja össze az végeredményt, a legélesebbet használja elsőrendőként. A képek nagyszerűek, kiváló a dinamikatartomány, kültéren is beltéren is részletgazdag, jó vonalélességel bíró felvételek készülnek, megint olyat alkotott a Samsung, amire mindenki elismerően fog bólintani. Persze a dupla kamera nem lett volna rossz, de ha csak egy van, akkor az legalább ilyen kellett, hogy legyen. A vaku hatalmasat villan sötétben, igaz nem akkorát, mint egy xenon, de pár méterig lazán elvisz a fénye, a fehéregyensúly pedig ilyenkor is tökéletes, ahogy nélküle is, az f/1,7 miatt még éjjel is egész világos képek születnek, magas részletgazdagsággal. Az S8+ tényleg le tud váltani egy kompakt fényképezőt, mondjuk az optikai zoom hiányában azért érdemes mindig a fotózni kívánt személy vagy tárgy közelében maradni.

Sajnos a Samsung még mindig nem lép valamilyen normálisabb hangszóró kialakítása felé, pedig a Tab S3-nál már megmutatták, mire képesek. Továbbra is az alul árválkodó monó hangszóró biztosítja a zenét, ami azért nem szól rosszul, de messze nem nyújt olyan kiemelkedő élményt, mint mondjuk egy BoomSound, pedig ha valaki, a Samsung tudna valamilyen hasonló fejlesztéssel előrukkolni.

Nem az igazi az üzemidő

A Samsung a Note7 után nem mert kockáztatni, így a hátlap alá “csak” egy 3500 mAh-s akkumulátort rakott. Az S8 esetén a 3000-es telep nem bizonyított, az S8+ esetén viszont picit jobb a helyzet, de egyáltalán nem érezhető javulást a tavalyi modellekhez képest. Pláne úgy, hogy a kijelző felbontása és mérete is nőtt, amit a takarékos hardver sem tud egyensúlyba hozni, így 4-5 órás kijelzőidőnél többet semmiképpen ne várjunk, pedig az S7 edge akár 6-7 órára is képes volt. 

Többször lesz tehát szükség a töltőre, az etetés pedig már USB Type-C 3.1-es csatlakozón keresztül (vagy vezetékmentesen) történik, méghozzá villámsebesen, a gyári 2 amperes töltő kevesebb mint két óra alatt tömi tele a telefont. Vannak persze energiatakarékos módok, méghozzá közepes és maximális formában, előbbi a fényerőt csökkenti, de lehet paraméterezni a felbontást is, utóbbi pedig szinte minden adatkommunikációs modult letilt, eltünteti a színeket a képernyőről, és csak a legszükségesebb programokat engedi megnyitni. 

Akár 1000 Mbps-es adatkapcsolat

A nanoSIM foglalatba pakolt kártyával, már ha a hazai hálózatok képesek lennének erre, akár 1000/150 Mpbs-es le/feltöltési sebességet is el lehet érni, nyilván ahol csak 3G van, ott sem ijed meg a telefon, de a maximális adatok ilyenkor 42,2/5,76 Mbps-re redukálódnak. Az S8+ büszkélkedhet elsőként azzal, hogy már Bluetooth 5.0 került bele, ami négyszeres sebességet és kétszeres hatótávot ígér a 4.x-es verzióhoz képest, alighanem ezt mindenki örömmel fogadja. A WiFi kétcsatornás, 802/11a/b/g/n/ac-s, internetmegosztást is tudja (2×2 MU-MIMO, VHT80, 1024QAM), az USB Type-C 3.1-es (MTP, OTG). Az A-GPS nagyon pontos, pár méteres precizitással lokalizál, hiszen látja a GLONASS, a BeiDou, és a Galileo műholdakat. Szenzorok tekintében van pulzusmérő, giroszkóp, légnyomásmérő, gyorsulásmérő. Ami hiányzik, az az infra és az FM-rádió, egyiket sem lett volna nagy költség beszerelni.

Jövőt idéző eszköz, aminek vannak azért hibái

Hogy mit lehet elmondani a Samsung Galaxy S8+-ról? Az, hogy tényleg egy jövőt bemutató telefonról beszélünk, amivel szemben viszont néha komoly kompromisszumokra lesz szükség. A kijelző egyszerűen fantasztikus, a méret viszont sokaknak már túl nagy lehet, és a kisebb verzió sem mondható aprónak, talán itt a gyártó egy kicsit túllőtt a célon. Az ujjlenyomat-olvasó hátulra szerelése az S8 esetén még nem probléma, az S8+ viszont nem hálálja meg ezt a lépést, ezt elbaltázták a tervezők, ahogy az akkumulátor sem hozza azt, amit ez elődök, és amit elvárnánk. Hiányzik az infra és a rádió is, ám innentől már megyünk felfelé az emelkedőn és csak a pozitívumokat lehet mondani. Adatkommunikációs téren például a legjobb mobil lett az S8+, kamerás fronton szintén a dobogóra ért fel, bár hogy pontosan melyik fokra, az körülménytől függ, vagyis elég szubjektív.

A rendszersebesség hibátlan, a szoftver funkciókban bővelkedik, a Bixby személyi asszisztens pedig egy hatalmas ökoszisztéma részévé varázsolja a készüléket. A vízállóság és a bővíthetőség megtartása örömteli, az írisz-leolvasó fejletté teszi a masinát, azért tényleg nagyon durva, mit bele lehet már tenni egy ekkora eszközbe. A képességeket viszont keményen meg kell fizetni: az S8+ hivatalos ára 299 ezer forint, ami a magyar fizetésekhez viszonyítva rengeteg, jelenleg az iPhone egyes modelljei kerülnek csak többe. Szolgáltatói kínálatban viszont el lehet kapni olcsóbban, szóval innentől megítélés kérdése, kinek mit ér meg ez a termék. Egy biztos, az S7 edge is simán helytáll még évekig, és habár érezhető a fejlődés, azért feltétlenül nem éri meg a dupla összeget az S8+.

Specifikáció