Szép a gép…
A fekete, legömbölyített formavilágú gép első ránézésre eleganciát sugároz magából. Nehéz megmagyarázni miért, de a fekete műanyag, amiből készült valahogy szép fekete. Hülyeség mondhatnák páran, a fekete az fekete, de mégis ez a fekete más. Nekem tetszik. A fedlapon a szokásos Packard Bell felirat egy ezüst csíkban és egy kis MSI koppintás: a felirat bekapcsolt állapotban világít. Nem csúnya ez sem, kétségtelenül sokat dob a gép megjelenésén. Felnyitva sem romlik az összkép, marad a hűvös elegancia. Az üvegszerű „Wifi” és „eco” gombok, a fémkeretes bekapcsológomb, a szolid piktogramok, az ovális tapipad és a két egérgomb érdekes megoldása mind mind a tudatos tervezést mutatja. Külön öröm a teljes értékű billentyűzet, azaz komplett numerikus pad van a gép jobb oldalán, ennek ellenére sem tűnik zsúfoltnak a klaviatúra. Az összképet növeli a belsején átfutó ezüst csík, mely mintegy keretet ad a gépnek. Sokat ront viszont a szokásos matricázás, én – ha megvenném – első lépésben biztos lekapargatnám őket. Sajátos megoldás a kijelző keretében a webkamera mellé integrált mikrofon, később kitérünk rá. Jó dolog a tartósság szempontjából, hogy a kijelzőnek három zsanérja van, ez rendkívül masszívabban tartja az egész felső részt. A gép elején a zár is okés, jobb minőségű, mint a Dell Inspiron 6400 zárnak titulált zörgő műanyagdarabkája. Összegezve az első benyomásunkat, roppant takaros, masszív, jól összerakott, tudatosan megtervezett gépet ismertem meg a Packard Bell személyében, de nézzük mit tud a masina.
…de sovány vigasz
Egyik ámulatból a másikba esek! Még hogy tudatos tervezés? Forgatom a gépet, nézem a felszereltségét. A jobb oldalán leltem 2 USB csatlakozót, egy mikrofon bemenetet és egy audio kimenetet. No sebaj, nem estem kétségbe, majd a hátulja! Ott találtam még 2 USB csatit, egy VGA kimenetet, egy LAN csatlakozót, 
a tápcsatlakozót, valamint a biztonság netovábbját, egy Kensington zár előkészítést. Érdekes. Lelkesen forgatom tovább, de a jobb oldalon csak egy DVD író árválkodik. Az elején meg három piktogram és semmi több. Nade könyörgöm! A harmadik évezredben járunk! Volt már ember a Holdon, meg minden! Manapság már egy mosópor is intelligens nemhogy egy laptop. Hát hol vannak a FireWire, az S-Video, a kártyaolvasó, a PCMCIA vagy Express Card foglalatok slotok, csatlakozók? Ilyet rég nem láttam. Talán tényleg a jól megépített, designes házzal próbálják kompenzálni ezeket a kapitális hiányosságokat? Már kiskorom óta tudom, hogy nem a külcsin, hanem a belbecs a fontos.
Jó is meg rossz is
Ezek után az előítéleteim nem csökkentek, sőt félve kapcsoltam be a gépet. Belekukkantottam a BIOS-ba kicsit, itt újabb meglepetés ért. A BIOS számos extra szolgáltatást kínál, ami az átlag notebookokban nem található meg. Ilyenek többek közt a touchpad lekapcsolása, az I/O eszközök (USB, audio, LAN és WLAN) lockolása, valamint a merevlemez jelszavas védelme! Érdekes még a Power fülön található Battery Calibration, mellyel az akksit lehet feltölteni és kisütni. Na gondoltam gyorsan ki is próbálom pontosan mit jelent a jelszavas lemezvédelem. A restart után egy kérdésbe szalad bele az ember: kéri a gép a merevlemez védelem jelszavát, vagy ha nem akarom beírni, nyomjak Esc gombot. Természetesen Esc-et nyomtam, megnézzük mit ér a védelem. Bevágtam egy XP telepítőcédét és nekiláttam az installnak. Szépen zajlott a folyamat, majd mire visszaértem a kávéval, a következő kép fogadott: a Windows szépen bedetektálta a 120-as merevlemezt a gépben, de rögtön oda is biggyesztette „a merevlemezt nem lehet elérni”. Tehát működik. Ezek után az XP telepítése zökkenőmentesen lezajlott. Összefoglalva a BIOS-os tapasztalataim, ismét a kellemes csalódás állapotába kerültem, meglepően sokoldalú, összetett BIOS-a van a gépnek, ahol nagy hangsúlyt fektetnek a biztonságra.
Az újabb kellemes csalódást a gép működése, használata okozta. Az AMD Turion X2 TL-52-es kétmagos processzora, az 1GB memória, a 120-as SATA-s merevlemez és a GeForce 6100GO villámgyorsan működteti a frissen telepített rendszerünket. Kellemetlen volt viszont megélni a driver CD hiányát, bár ez nem újkeletű dolog. A HP sem pakolta tele az nx6325 dobozát holmi Windows driverekkel, gondolták ott a net, oldja meg mindenki. Ennek általában egyetlen szépséghibája van: a Windows alapból természetesen sem a drótos, sem a wireless hálózati kártyát nem ismeri fel a gépekben. Ez sincs másképp a mostani tesztünk alanyával sem, a Packard Bell kártyái is túllépnek a windows által értelmezhető tartományon. Marad a jó öreg asztali gép és a pendrive. Még szerencse, hogy az internetes supportja a Packard Bellnek igen jó, hamar ráleltem a hálókártya driverére, elég volt csak a gép sorozatszámát beírni. Innen már gördülékenyen mentek a dolgok, a driverek passzoltak a géphez, 10 perc alatt kompletten fenn volt minden. Rögtön ki is próbáltam amit tudtam: a beépített hangszórók kimondottan élvezhetően szólnak, talán annak köszönhetően, hogy a gép elején az asztal felé néznek és a hangot kicsit szórja az asztal lapja. De persze ez korántsem biztos, az viszont tény: nincs műanyag hangja az egésznek. Az iromány elején említett mikrofon elhelyezéséről viszont megint csak negatívan tudok szólni. Egyszerűen nem hallatszik a túloldalon, amit mondok. Más gépeken kimondottan arra törekednek, hogy a hangforráshoz lehetőleg minél közelebb tegyék a mikrofont. Hát itt épp az ellenkezője figyelhető meg, valami sajátos logika alapján: a mikrofon a kijelző tetején van, azaz a létező legtávolabb a felhasználó szájától. A kamera ismét meglepetést okozott, a kép semennyire sem szemcsés, teljesen tiszta. Más gépek hasonló kapacitású kamerája által nyújtott kép siralmasnak mondható a Packard Belléhez képes.
A gép kezelőszervei nagyon kényelmesek. A borítással egy szintben lévő egérpad kimondottan kényelmes, a billentyűk könnyen, hangtalanul járnak. A wifi átlagosnak mondható, volt már laptop az asztalomon, ami a két emelettel feljebb lévő hálózatot is látta, hát a Packard Bell nem ezek közül való. A billentyűzet fölött lévő „eco” gomb azon kívül, hogy leveszi a képernyő fényerejét, nem sokat csinál. A teszt során kipróbáltam mit tud a gép, nincs mit hozzáfűznöm. Mind a Turion, mind a GeForce 6100GO azt hozza, ami elvárható tőle. Külön megemlíteném viszont a DVD írót. Az átlagosnál jobb minőségű írási eredményt produkált egy Verbatim lemezzel, nem mellesleg 8X-os sebességgel!
Koncepció vagy a teljes hiánya
Érdekes érzések kavarognak bennem, így a teszt végére. Tulajdonképpen nem tudom eldönteni jó a gép vagy sem. Egyszerűen nem tudom hova tenni. A kidolgozása, az összeszerelés minősége szinte a tökéleteshez közelít, bármelyik ilyen kategóriájú gépnél jobb minőséget produkál. Nem nyikorog, nem zörög, masszív, igényes, szépen összerakott darab. Viszont a felszereltsége katasztrofális. Egy mai laptop azzal tudja meghódítani a vásárlók szívét, hogy olyan extra szolgáltatásokat nyújt, amit a konkurencia modelljei nem. Na itt ilyenről szó nincs! Nem hogy extra szolgáltatások nincsenek, még a mai kor alapkövetelményeinek sem felel meg! Nincs kártyaolvasó a gépben, nincs PCMCIA vagy Express Card slot, hogy csak a két leglényegesebbet említsem. A BIOS viszont olyan extra szolgáltatásokkal rendelkezik, hogy már az az ember érzése: tévedésből került ebbe a gépbe, biztos valamelyik komoly üzleti modellbe szánták.
Összefoglalva az egészet egyszerűen nem tudok jobbat mondani: fura gépet ismertem meg a Packard Bell EasyNote MX51 személyében. A tudatos tervezés meglátszik a gépen, de teljesen nyilvánvaló, minden darabját külön-külön tervezték meg. A ház magában remek, a BIOS úgyszintén. A felszereltség a legalsó kategória legalja, míg a belseje középkategória. Nem tudom ki találta ki, hogy gyúrják ezt egybe, de a végeredmény nem éppen egy remekmű lett. Ha ehhez hozzávesszük a viszonylag magas árát, akkor kijelenthető: nem ez lesz a legnépszerűbb darab a hazai notebookpiacon.
A notit a LAPTOPSZALON.hu bocsájtotta rendelkezésünkre a teszthez.
polip
