A köznyelven “számítógépes vírusként” elhíresült digitális kártevők már messze nem olyan ártalmatlanok, mint a kilencvenes évek vége felé, amikor “csupán” a számítógépen való munkát nehezítették meg. Manapság ezek a bestiák ki-be járkál(hat)nak a gépünkön a tudtunk nélkül, és a legkényesebb adatainkat szerezhetik meg: hol és merre jártunk az Interneten, milyen oldalakat látogatunk gyakrabban, mi a bankszámlahozzáférésünk és ehhez hasonlók.
A számítástechnika aktuális áldozatának, egy nemrégiben “zaklatással” vádolt amerikai tanárnőnek az esete mindenkit sokkolt. Az tanárnő, aki – nem lévén elég óvatos, védtelen számítógéppel tartott oktatást – akaratán kívül képes pornográf hirdetésekkel szembesített egy seregnyi diákot, kicsit abszurd szereplőnek tűnik, pedig az ő esete csupán egy jól látható tünet. Nem telepített a gépére sem vírusirtót, sem tűzfalat, elavult operációs rendszert tartott – most első fokon 40 évre ítélték, pedig az egész biztonságtechnikai szakma kiáll mellette.
A Panda Software ügyvezetője, Sándor Zsolt véleménye szerint ez csupán a jéghegy csúcsa, egy olyan példa, amelyen keresztül jól demonstrálható: az Internetről érkező fenyegetések már rég nem csupán kellemetlenségek. Komoly tétje van annak, ha valaki nemtörődömségből vagy lustaságból nem védekezik a digitális bűnözés (a “cybercrime”) ellen. A tanárnő esete azonban arra is rávilágít: nem kell szakértőnek lenni ahhoz, hogy a felhasználó bebiztosítsa magát: manapság számtalan könnyen kezelhető védprogram elérhető. A védtelenség ára pedig többszöröse a programok árának…
