Amikor a Nintendo bejelentette, hogy a GameCube klasszikusai megérkeznek a Switch 2-re a Nintendo Switch Online bővített csomagjában, sokaknál felcsillant a szem. A GameCube nem volt tökéletes konzol, de volt benne valami nagyon sajátos, amit azóta sem sikerült igazán megismételni.
Most, nagyjából hét hónappal a Switch 2 megjelenése után, már elérhető nyolc GameCube-játék, és további három érkezését is megerősítette a Nintendo. Papíron ez jól hangzik. A gyakorlatban viszont egyre erősebb az érzés, hogy ez a válogatás nem mutatja meg a GameCube valódi arcát.
Ez fáj egy kicsit.
Jó alapok, biztonsági játék
Nem lehet azt mondani, hogy a Nintendo rosszul kezdett.
Az olyan címek, mint az F-Zero GX, a Soul Calibur II vagy a Fire Emblem: Path of Radiance modern hardveren is remekül működnek, és sokak számára most válnak igazán elérhetővé. A Wario World különösen kellemes meglepetés volt, mert nem a megszokott „kötelező” lista része.
A gond ott kezdődik, hogy a jelenlegi felhozatal többi része túlságosan biztonsági játék.
The Wind Waker. Luigi’s Mansion. Super Mario Strikers. Hamarosan Super Mario Sunshine. Ezek mind kiváló játékok, de pont azok, amelyeket mindenki várt, mindenki ismer, mindenki számít rájuk.
És a GameCube ennél sokkal több volt.
A GameCube igazi ereje nem a nagy neveknél volt
Ha visszagondolok a GameCube-os évekre, persze nekem is ott vannak a „nagy élmények”. De az igazi varázs számomra nem ezeknél történt, hanem akkor, amikor a konzol megengedte magának, hogy furcsa legyen.
Ott volt például az Eternal Darkness: Sanity’s Requiem. Egy horrorjáték, ami évekkel megelőzte a korát, és olyan pszichológiai trükköket használt, amiket ma is emlegetnek.
Vagy az Ikaruga, amely sok játékos számára a GameCube-on vált valódi klasszikussá.
És akkor még nem beszéltünk a JRPG-felhozatalról, mint a Tales of Symphonia, a Skies of Arcadia: Legends vagy a Baten Kaitos – játékokról, amelyek sokaknak itt jelentették az első igazi RPG-élményt.
Ezek nem feltétlenül „blockbusterek” voltak, hanem emlékezetesek.
A furcsaság, amit nem lenne szabad kihagyni
A GameCube egyik legnagyobb erőssége a változatosság volt.
Az olyan címek, mint a killer7, a Metal Arms: Glitch in the System vagy a Megaman X: Command Mission nem voltak hibátlanok, de volt bennük egy olyan kreatív szabadság, amit ma ritkán látni nagy platformokon.
És pontosan ezek hiányoznak a mostani Switch 2 GameCube kínálatból.
Nem azért, mert mindenből egyszerre kellene jönnie. Nem is azért, mert „hol van az XY játék”. Hanem azért, mert ez a válogatás jelenleg nem mesél el semmit arról, miért volt a GameCube különleges.
Nintendo, itt lenne az igazi lehetőség
Érthető, hogy a harmadik féltől származó címek jogi és licencelési kérdései bonyolultak. De a Capcom, a Sega vagy a Bandai Namco már most is jelen vannak más retro könyvtárakban a Switch Online rendszerében.
A GameCube Classics nem csak egy „nosztalgia menü” lehetne, hanem egy kapu egy különleges korszakhoz. Olyan játékokhoz, amelyek ma is megállnák a helyüket, csak egyszerűen nem férnek bele a biztonsági válogatás logikájába.
Ha a Nintendo tényleg meg akarja mutatni, miért emlegetjük a GameCube-ot ennyire érzelmi alapon, akkor előbb-utóbb el kell engednie a biztos választásokat, és meg kell engednie, hogy a könyvtár kicsit… furcsa legyen.
És pont ettől lenne igazán GameCube.
