Dell Latitude D520 – az öszvér

A Laptop Szalonnak köszönhetően újabb komoly gép került a kezeim közé tesztelésre. A masina sok notebookos szívet megdobogtat, hiszen a Dell Latitude sorozatának tagja. Igaz a legkisebb családtag, de mégis csak egy Latitude. Az előzetes elvárások természetesen magasak, hiszen mégis csak a vezető notebook gyártó egyik felső kategóriás modelljéről szól a dolog. Az általam tesztelt gép a D520-asok között is a legalapabb modell. Egyedül processzor terén tartozik az élmezőnybe, a benne lévő 4MB cache-es, 2GHz-es T7200 mindenben megfelel a mai kor követelményeinek. Azonban az 512MB memóriát kicsit keveslem, pláne hogy az integrált videovezérlő jó pár megát le is csippent belőle. Így aztán az előre telepített Vista Business finoman fogalmazva sem kapkod a gépen.

Doboz és melléklet

A doboz a szokásos Dell pakk, a nagy dobozban a kis doboz és a gép. A kis dobozban viszont szinte semmi! Az egy árva termékinformációs kézikönyvön kívül egy szerencsétlen modemdrót, egy Dell Vista visszatelepítő, egy szokásos Dell szoftver és driver lemez (amely ugye csak Vista alá készült), valamint a Sonic remekbe szabott kis szoftvere, a Roxio található. És ennyi. Legalább egy értelmes leírás lenne benne, hogy a gazdag, ámde rendkívül láma üzletember – akit ez a termék elsősorban megcéloz – egyáltalán a gépét be tudja kapcsolni, de semmi. Na mindegy, lehet hogy csak engem zavar a dolog.

Kialakítás

Dell Latitude D520 - az öszvérEzen a téren semmi panaszunk nem lehet. A ránézésre is masszív, határozott D520 kézbe véve még inkább erősíti a jól összeszereltség érzését. A világos szürke / sötét szürke kombinációjú ház kialakítása viszont sokak számára fura. Van aki megőrül érte, van aki meg szörnyülködve nézi. Egy biztos, a D520 külseje ellentétes reakciókat vált ki az emberekből. Többek közt nekem sem a szívem csücske, az üzleti vonalba szánt notik közül szerintem ez az egyik legcsúnyább. Az én szívem akár egy HP, akár egy ThinkPad külseje is sokkal inkább megdobogtatja. Persze sokan most azt mondják: bolond vagyok és nem a külalak a fő szempont, amit valahol alá is írok, de mégis… Nekem nem tetszik, valahogy olyan Mitac-os a doboza. Na abbahagyom, mielőtt páran kitépik a hajukat és kiátkoznak a világból.

Felszereltség

Ezen a téren már tényleg nem lehet okunk a panaszra. A Dell mindent belepakolt, amire egy komolyabb privát vagy kisüzleti felhasználónak mindenképp szüksége lehet. A gép elején a két hangszóró nyíláson kívül a zár található csak, ami szerintem az egyik legjobb a notebook fronton. Nem zörgő-csörgő műanyag leffentyű (mint pl. az Inspironok borzalmas nyitója), hanem masszív, halk és remekül funkcionáló darab.
A gép jobb oldalán a DVD író és 2 USB található. Szerintem ez a gép egyik legkritikusabb pontja: a DVD író alatt nagyon vékony, törésre hajlamos a műanyag burkolat. Különös tekintettel arra, hogy az általam tesztelt modellben nincs benne gyárilag az első rögzítő csavar, így a burkolat még jobban szétválik. Ugyan a tervezők is rájöttek erre, de az általuk alkalmazott vékony műanyag merevítő nem tűnik hatékony védelemnek a véletlen mechanikai behatásokkal szemben. A gép hátulja ergonómikus, jó kihasználtságú. A 2 USB csatlakozó mellett modem és LAN csatlakozókat, S-Video kimenetet, soros portot, VGA-outot, a töltő csatlakozóját és egy hűtőnyílást találunk rajta. A jobb oldal már szerényebben felszerelt, ide “csak” a FireWire, a PCMCIA, a Kensington-zár nyílása, egy infra előkészítés és a szokásos audio ki/bemenetek kerültek. Egyesek szeretik a kártyaolvasó jelenlétét, de ez ízlés kérdése. Inkább a konzumer vonalban népszerű, de sok üzleti modellben benne van. Dellék ezen a modelljén semmiféle ilyen nem található.
Dell Latitude D520 - az öszvér Felnyitva a szokásos Delles kép fogad. A billentyűzet a Delleken jól megszokott, semmi extra nincs rajta. Ami pozitív, az a stabilsága. Rendkívül masszív, határozott darab. Leütéskor semmi behajlás nem tapasztalható. A billentyűzeten kívül a bekapcsológomb és a tapipad található még a belsejében. A bekapcsoló gombról semmit, ellenben az egérről bőven van mit mondani. A tapipad enyhén dorozmás felszíne kényelmes, pontos. Az ezüst festés nem tűnik valami tartósnak. A gombok viszont szerintem borzasztóak. Puha, zörgő kis tárgyak, melyeket a legcsekélyebb erőérzet nélkül lehet benyomni, mintha lekvárba nyúlna az ember. Én egy ilyen kaliberű modellre valamivel határozottabban működő, stabilabb, masszívabb gombokat szerelnék. Emellett a gombok is festve vannak, nem tudom pár év múlva hogy fognak kinézni. Egy szó mint száz, nem ez a D520 erőssége. Felrémlenek bennem egy ThinkPad vagy egy nx-es HP gombjai…hát ég és föld a különbség. Számomra szokatlan a gyorsindító gombok hiánya is, szeretem ha kedvenc dolgaim egy pillanat alatt elérem. Ja és már meg sem merem említeni a tapipadról lemaradt scrollozó sávok hiányát.

Belsőségek

A gép az Intel Core 2 Duo T7200-as processzorának köszönhetően keményen az élmezőnyben van számítási teljesítmény, sebesség terén. Ha ehhez azonban hozzátesszük az alapból érkező 512MB memóriát, kicsit gyászosabb a kép. Még szerencse, hogy a memória bővítés csak pár csavar és pár határozott mozdulat kérdése. A gép alján lévő takarólemezek alatt lapul az üres memória slot, melybe bármilyen márkájú memóriamodult beletehetünk. A D520 RAM terén nem válogatós és cselekedetünk – egyes híresztelésekkel ellentétben – semmiféle garanciavesztéssel nem jár.
A többi belbecs éppen elég egy olyan atomstabil irodai gép alapjául, ami a Dell által hozzáadott egyéb extra kényelmi és biztonsági szolgáltatásokkal együtt minden igényét kielégíti szinte bárkinek. Két fontos dolog van, amit meg kell jegyeznem. Az egyik, hogy hál istennek egyes gyártók ragaszkodnak még mindig a hagyományokhoz, és gyártanak 4:3 képarányú, matt kijelzős gépeket is. A Dell Latitude D520 sem kivétel ez alól, a képernyőjére öröm ránézni. Öröm a remek driverellátottság is, tényleg mindent le lehet szedni a netről hozzá. Ám ez az egyik nagy hátránya is a gépnek! A gyári mellékletek általában az előre telepített oprendszerhez illő drivereket tartalmazzák, esetünkben a Vista melléklet van a dobozban. Ámde ha valaki a jó öreg Dell Latitude D520 - az öszvér XP-jét szeretné feltenni bajban van! Ugyanis fellépve a Dell oldalára, a létező összes driver fellelhető az egyes típusokhoz. Pl. ha Latitude-ünket Intel WLAN karival szerelték, tuti nem lesz ugye jó hozzá a maradék 3 féle WLAN driver, ami még fenn van az oldalon, hisz nem minden D520-at szereltek ugyan olyan hardvereszközökkel. Az, hogy milyen cucc van a gépünkben, elég nehéz megállapítani. Sőt hozzá nem értő embertől egyszerűen el sem várható. Az átlag user driver CD-ről csak-csak feltelepíti a dolgokat, de ha neki kell összevadásznia a netről, akkor vége a világnak. Nem is értem pontosan mi abban  a koncepció, hogy nem mellékelnek a géphez drivereket. Nem hinném, hogy olyan óriás költségbe verné magát a cég azzal, hogy – pl. az Albacomp mintájára – mind Vistás, mind XP-s drivereket tartalmazó CD-ket is belepakoljanak a csomagba. Bár ahogy elnézi az ember mostanában a Dell kötségvetési adatait…már nem tudja pontosan melyik adatnak higgyen.

Használat, megbízhatóság, kényelem

A fent leírt apróságok után ideje a használatról is ejteni pár szót. A többnapos nyúzás során az ember keze hamar rááll a kissé asszimetrikusan elhelyezett tapipadra, kényelmes, komfortos érzést biztosít. A burkolat komolyabb igénybe vétel esetén sem melegszik fel túlságosan, nem kellemetlen a hőérzet. A billentyűzet pedig egyszerűen frenetikus! Nagyszerűen használható, jól kidolgozott, stabil darab, ez a gép egyik erőssége. A másik, ami nekem nagyon tetszett, az a kijelző. A hagyományos XGA képe nekem tetszik, régi időket elevenít fel bennem, nosztalgikus érzés keríti az embert hatalmába, mikor ránéz. Külön öröm benne az Antiglare megoldás, melyet sajnos a Dell  jó pár modelljénél már csak felárral vásárolhatunk meg. De olyan munkákra, alkalmazásokra, mint amilyenekre ezt a gépet tervezték, ez a kijelző – a hozzá tartozó integrált grafikus vezérlővel együtt – tökéletesen megfelel. Az akkumulátor üzemidejére Dell Latitude D520 - az öszvér sem lehet panasza senkinek, szövegszerkesztéssel, internetezéssel és némi zenélgetéssel 3 óra feletti működés érhető el. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy az optikai meghajtó helyére egy második akkumulátor is csatlakoztatható, mellyel komolyan meg lehet hosszabbítani az üzemidőt. Egyetlen apróság volt ami még zavart kicsit, hogy a wireless hálózati kártyát és a bluetooth-t egyszerre lehet ki- és bekapcsolni, azaz egy billentyű kombináció vezérli a két egységet (Fn+F2). Nem tudom mi abban a ráció, hogy a BT csak bekapcsolt WLAN-nal megy, így legalább mindkét eszköz fogyaszt.
A gép megbízhatóságáról csak superlativusokban lehet szólni. Ami hátrányát eddig felsoroltam, azt bőven kompenzálja a név: Dell. Notebook fronton a Dell sokak számára a kiemelkedő minőség, az értékállóság és az abszolút megbízhatóság szinonimája.    

Összegzés

Kissé öszvér jószág a D520…egy kicsit ilyen, egy kicsit olyan. De hogy miért is? Egy kicsit üzleties, egy kicsit magnézium, egy kicsit komoly, egy kicsit jobban felszerelt. De egy kicsit nem. A magnézium csak a belső vázában nyilvánul meg, kívül nem kimondottan szép műanyag. Egy kicsit komoly, de sokaknak nagyon nem tetszik a jellegtelen külseje. Persze üzleti gép, ahhoz nem kell a csicsa…Egy kicsit jobban felszerelt, de csak a processzora, a memória terén vannak hiányosságok. Erre is lehet mondani, hogy ugyan…vegyen bele mindenki ramot ha akar, vagy vegye a gigás rammal érkező modelleket. De én azt mondom: ne legyen 512MB-os változat egy ilyen szintű gépnél!
Mindent összevetve számomra nem best buy ez a masina. A 200.000 forint körüli nagyker nettó ára jelentősen megnő, mire kikerül a kereskedelmi forgalomba.
Egy biztos: átlagos kisüzleti felhasználásra kiválóan alkalmas, elnyűhetetlen gép. Hogy mennyibe kerül és hogy néz ki, az meg mindenkinek a saját ízlése és pénztárcája dönti el. Ahogy a klasszikus mondás szól: “nincs drága termék, csak olyan, ami nem neked készült”

A notit a LAPTOPSZALON.hu bocsájtotta rendelkezésünkre a teszthez.

polip

 

Ezeket a cikkeket Neked ajánljuk!

Vélemény, hozzászólás?