HP 250 G5 teszt – jó bolt

A tesztalanyt a Laptopszalon biztosította számunkra, mely megtekinthető és kipróbálható a Laptopszalon Budai üzletében, és megvásárolható a Laptopszalon szaküzleteiben.

Áttekintés

Újabb belépő kategóriás gépet köszönthetünk, ezúttal a HP-tól érkezett a 250-es típusjelzésű notebook. A 250-es sorozat a kisvállalati környezetbe szánt gépeket jelöli, melyek feljebb már megkapják a Probook fantázianevet (a 250-est is sok helyen emlegetik Probook 250-ként). A G5 az ötödik generációra utal, ebből már sejthető, hogy itt is az Intel Skylake architektúrával fogunk találkozni a gépben (kivéve, ha i3 processzorral vesszük, mert akkor még a régebbi, Broadwell processzort kapjuk).

A gép nagyon sokféle hardverrel elérhető. A processzor kínálat a szükségmegoldásnak számító kétmagos Celeron processzortól indul és egészen az i7 6500U-ig tart. Háttértárként 500 GB-os HDD-t vagy 128 GB-os ssd-t választhatunk. A TN paneles kijelző felbontása a hagyományos 1366×768-on túl lehet akár fullhd is. Az operációs rendszer FreeDOS vagy Windows 10 lehet. A grafikus kártya az integrált HD 520 (Celeron esetén HD 400, i3 esetén HD5500) és az AMD Radeon M430 közül kerülhet ki.

A doboz tartalma

A doboz a kategóriában szokásos egyszerű karton, benne a töltővel, némi dokumentációval és persze magával a géppel.

Külső

A HP 250 teljes egészében műanyagból készült, de szerencsére a jobbik fajtából. Ráadásul az alsó rész merevítését olyan jól eltalálták, hogy egyrészt nagyon stabil érzetet nyújt, másrészt olyna jó alátámasztást biztosít a billentyűzetnek (mely maga is jól sikerült), hogy a kategória egyik legjobban gépelhető gépét rakták össze a HP-nál.

A fedlap matt fekete, enyhén recézett felületű, mely jól jön az ujjlenyomatok elleni harcban (ennek ellenére a fedlap jobban gyűjti az ujjlenyomatokat, mint a gép belseje). Egyedül a HP logó töri meg az egyhangúságot, ez egy fényes keretbe került.

A gépet kinyitva marad a fekete, matt műanyag egyhangúsága, melyet egyedül a touchpad magasságában tör meg néhány díszítőelemnek szánt vonal. A kijelzőt rejtő fedlap merevítése a kategóriában átlagos, a HP logo környékén enyhe nyomásra is behorpad, egy ide érkező erősebb ütés szinte biztosan a kijelző végét jelenti.

Csatlakozók

A csatlakozók száma és elosztása a kategóriának megfelelően alakul, egy plusz és egy mínusz pontot tdok kiosztani a gépnek: nem tudom, milyen megfontolás vitte rá a mérnököket, hogy a visszajelző ledeket száműzzék a gép elejéről, de valamiért a jobb oldalra kerültek. Elöl sem túl látható például a HDD visszajelzés a gép használata közben, de oldalt aztán végképp nem fogja senki észrevenni, csak ha odahajol. Ez a mínusz pont. A plusz, hogy végre a HP-nél is rájöttek, hogy a legtöbb ember a gép jobb oldalán használja az egeret. Így ha azt az oldalt telepakolják olyan csatlakozókkal, amikből vezetékek lógnak, akkor az zavarni fogja az egerező kezet. Untig elég oda egy USB2, amibe be tudjuk dugni a vezeték nélküli egér vevőjét, semmi más nem kell.

Ahogy említettem, a ledek áthelyezése miatt elöl semmit nem találunk.

Jobb oldalon a HDD és a töltés visszajelző ledek mellett az SD kártyaolvasó, egy USB2 csatlakozó és a DVD meghajtó ajtaja található, a sort a biztonsági zár nyílása zárja.

Hátul a két zsanér között a kivehető akku terpeszkedik.

A bal oldal kicsit zsúfoltra sikerült, hiszen itt van a kombinált mikrofon-fülhallgató csatlakozó, egy USB3 és egy USB2 port, a HDMI, a LAN és a VGA csatlakozója, mellettük a hűtés kivezetés és végül leghátul a töltő helye.

Beviteli eszközök

Mint említettem a bevezetőben, a gép legjobb pontja a billentyűzet. Nem csak aktegórián belül, de 1-2 kategóriával feljebb sem találunk ennél jobban gépelhető billentyűzetet. Gyanítom, hogy többé-kevésbé az Elitebookok rendszere dolgozik a matt fekete gombok alatt, mert a gépelési élmény nagyon hasonlít a Hp Elitebook 840-éhez. Egyedül a gombok enyhe zörgő hangja utal arra, hogy itt kicsit olcsóbb anyagok vannak, de a leütési visszajelzés és a billentyűk kidolgozása, anyaghasználata mind a felsőbb kategóriát idézi. Alátámasztásban pedig veri is a fent említett Elitebookot.

A touchpad a „végzi a dolgát”, „semmi extra” kategória. Mindenképp érdemes megemlíteni, hogy a mai divattal ellentétben különáálló gombokat kapott, ami mindenképp jó dolog. Felülete elég érdes, hosszabb távon ez problémát okozhat, de érzékenysége jó, szükségmegoldásként lehet vele használni a gépet.

Hang, kommunikáció

Mit lehet írni egy elsősorban irodai használatra szánt, belépő szintű gép hangjáról és webkamerájáról? Hát maximum annyit, hogy mindkettő van neki. A webkamera HD felbontású, van mellette mikrofon is meg egy visszajelző led.

A vezetékes kapcsolatot a Realtek szállítja, gigabites sebességet kínál. A vezeték nélküli kapcsolatokért az Intel Dual-band Wireless-AC 3165 megoldása felel, mely a wifit és a 4.2-es Bluetooth kapcsolatot tartalmazza és támogatja a legfrissebb Low Energy szabványt is.

Kijelző

A kijelzővel kapcsolatban vannak jó és rossz hírek is. Mindenképp örvendetes, hogy az alsó kategóriában is terjed a fullhd felbontás (még ha rettentő lassan is), immár 120 ezer forint körül is lehet kapni gépeket fullhd kijelzővel. Ugyanakkor még mindig van 1366×768-as panel is, ami a mai világban olyan, mintha valaki egy Velorex-szel hajtana fel az M7-esre.

A HP 250-be szerelt Chi Mei panel is ilyen felbontású, a betekintési szögeket tekintve valamivel jobb, mint az átlagos belépő gépek, de még mindig messze elmarad attól, amit 2016-ban jogosan elvárna minimumnak az ember.

A fedlapot tartó zsanérok nagyon erősek, egy kézzel lehetetlen felnyitni a gépet. Ennek ellenére nyitott állapotban van egy kis holtjáték, belengés a kijelzőben, ha odébbrakjuk a gépet az asztalon.

Processzor

A korábbi, Broadwell architektúrához tartozó processzornak I3 5005U a becsületes neve. A belsejében két mag dolgozik, melyek azonban ismerik a hyperthreading technológiát, ezáltal egyszerre négy szálon képesek dolgozni. Munkájukat 3 MB cache segíti, órajele maximum 2 GHz lehet, hiszen turbó mód nincs. Mindeközben maximum 15W-ot fogyaszthat, ez a korlát a teljesítményteszteknél jól elő is hozható.

Mire elég manapság egy ilyen belépő szintű cpu? Gyakorlatilag mindenre, amire egyszerű halandó használja a számítógépet. Az irodai programok – internetezés – filmnézés háromszögben nem fogunk akadályokba ütközni. Nem ilyen jó a helyzet, ha cpu igényes alkalmazásokat szeretnénk futtatni vagy épp játszani akarunk, de erről majd később.

Grafikus kártya

A tesztre szánt gépben nem volt dedikált vga, csak az integrált HD5500 dolgozott benne. Ez azt jelenti, hogy ha játékra adjuk a fejünket, akkor inkább csak olyan 2012-2013 körüli címeket keressünk és a beállításokat vegyük le a minimumra. És ne irigyeljük azokat sem, akiknek a gépébe az AMD R5 M430 került, mert a két kártya teljesítménye közötti különbség gyakorlatilag a statisztikai hibahatárnak felel meg, de nekik ráadásul még van egy plusz melegedő alkatrész a gépükbe. Ami miatt mégis jobb lehet a játék a dedikált vga-val szerelt gépeken, az a processzor TDP korlátja. Ha ugyanis leterheljük a cpu-t és az integrált vga-t is, akkor hamar túllépjük a rendelkezésre álló 15W-ot, amit a cpu masszív órajel eséssel honorál, ez azt jelenti, hogy adott esetben a 2 GHz-es processzor órajele bizony akár a felére is leeshet.

Memória, háttértár, bővíthetőség

A Braodwell architektúrából adódóan le kell mondanunk a DDR4 támogatásról, 4 GB alacsony fogyasztású DDR3L memória került a gépbe. Háttértárként a tesztelt modellben egy 128 GB-os Samsung SSD dolgozott. Ezen kívül választhatunk 500 vagy 1000 GB-os HDD-k közül illetve van lehetőség 1 TB-os hibrid SSHD-val szerelt HP 250 vételére is.

A gép bővíthetősége sajnos nem a legjobb, mert szerelőablakot nem találunk az alján, a szétszedés pedig kifejezetten nehéz ügy. És nem csak azért, mert tényleg nehezen engednek a kis patentok, hanem azért is, mert ha véletlenül eltörünk valamit, akkor búcsút mondhatunk a garanciának. Ezért a bővítés inkább a szerviz feladata lesz.

Hőmérséklet, zaj, üzemidő

Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a gép működése kifejezetten halk. Nyilván nincs benne erőmű processzor és vga, ezért nem sok hőt termelnek az alkatrészek, azt a keveset pedig még egy gyengébb hűtés is el tudja vezetni. Terhelés hatására megjön a hangja a ventilátornak, de a közepes hangerőnél nagyobbra így sem számíthatunk.

A külső és belső hőmérsékletek is ennek megfelelően alakulnak, a billentyűzeten mért legnagyobb hőmérséklet 33 fok volt, a cpu pedig nem melegedett 75 fok fölé még benchmark programok futtatása során sem.

A hwinfo szerint 31 Wh-s az akku, ez majdnem 5 órás filmnézést vagy internetezést tesz lehetővé. Ha cpu és vga igényes dolgot futtatunk, akkor alig 1 óra elteltével már konnektor után kell néznünk.

Értékelés

Nem túlzok, ha azt mondom, hogy a Fujitsu A514 után új királyt avatunk a belépő kategóriás SMB (small business) gépek között. Eltelt egy kis idő, de immár ebben a szegmensben, 150 ezer forint alatt is elérhető az SSD és a fullhd kijelző és végre van egy irodai használatra is alkalmas billentyűzet is. A hardver teljesítménye persze korlátot szab a felhasználásnak, a bővíthetőség sem a legjobb és lehetne több USB3-as port, de egy kisvállalkozásnak tökéletes munkatárs lesz a HP 250 G5.

Case