Jóval bonyolultabb lesz eldönteni egy laptop videókártyájáról, hogy mi fán is terem pontosan. Szabadabb kezet kapnak a gyártók, ugyanis mostantól egy adott videókártya TGP-je merőben eltérhet ugyanazon névre hallgató társaitól, valamint az órajel beállítása is nagyban függ most már a laptop gyártójától.
A 2021-es online megrendezett CES-en jelentette be hivatalosan az új RTX 30-as laptop videókártya családot az Nvidia. Az Ampere architektúrára épülő mobil GPU-k meglepték a nagyérdeműt, ugyanis a gyártó nem jelölt meg kifejezetten Max-Q termékeket, sőt, egyéb jelzéssel sem látta el videókártyáit. Habár a Max-Q, mint technológia még létezik, azonban csupán jelzésértékre csökkent, tehát egy indikátorként szolgál arra, hogy az adott videókártya használja-e például az Advanced Optimus, Dynamic Boost 2.0 vagy éppen a WhisperMode 2.0 technológiákat.
Az RTX 30 laptop GPU-k lehetővé teszik a gyártók számára, hogy szabadon döntsenek a TGP és a Max-Q szolgáltatások (illetve inkább lehetőségek) használatáról. Ez különösen nagy zavart okozhat főleg a nem szakavatott vásárlók számára, ugyanis a józan ész azt diktálja, ha magasabb a modellszám, akkor erősebb a videókártya. Pedig ez a gyakorlatban nem feltétlen lesz így.
Legjobb tudomásunk szerint az Nvidia nem osztott meg pontos specifikációkat az OEM gyártókkal a DB 2.0 értékekről, illetve a hozzátartozó órajel értékekről sem. Bár az Nvidia kötelezővé tette, hogy az adott laptopot gyártó OEM ossza meg az áram-és órajel információkat webhelyén, még vannak megbeszélésre váró kérdések ezzel kapcsolatban. Minden szempontból nagyobb likviditást kaptak tehát a gyártók: ha marketingjük úgy kívánja hirdethetik azzal laptopjukat, hogy a gyárihoz képest mennyire felhúzták az adott GPU-t. Vagy éppen az ellentéte, azaz hiába dolgozik egy 3080 a gépünkben, a fogyasztás vagy éppen melegedés érdekében alacsonyabb értékeket adnak meg a kártyának.
Előfordulhat, hogy a gyártók nem jelzik elég pontosan az adott videókártya specifikációit
Habár az Nvidia kötelezővé tette a gyártók számára a TGP és az órajel meghatározását, még számos megválaszolatlan kérdés és probléma vetődik fel. Először is egy OEM-től elvárható, hogy a nyilvánosan közzétett adat kizárólag a legmagasabb elérhető TGP-t írja le. Ez pedig két adatból tevődik össze: az alapértékből, azaz a cTGP-ből, valamint az esetenként bekapcsoló Dynamic Boost 2.0 értékéből. Tehát ha egy 110 W-os cTGP-vel és 15 W-os DB 2.0-ával rendelkező laptopot veszünk számításba, akkor a gyártó 125 Wattot fog megadni. Második probléma pedig az, hogy azt nem kell előre jeleznie a gyártónak – valamint az Nvidia sem tudja nekünk megadni ezt az adatot – , hogy miből is tevődik össze a TGP. Tehát (ha kisarkítjuk) előfordulhat az is, hogy egy 90 Wattos alap TGP-vel, tehát cTGP-vel rendelkező laptop tud 45 Wattnyi többletet a DB 2.0 által, ami összeadva egy csinos 135 Wattos TGP, azonban lehet, hogy ezt a 45 W-os többletet csak pár percig tudja tartani.
Példának okán az Nvidia által megadott maximum órajele egy 3060-nak 1 703 MHz, 115 W alap TGP-nél. Az új Asus és Schnker-XMG laptopok egy olyan RTX 3060-nal dolgoznak, amik 130 W TGP-t tudnak (115 W alap és 15 W DB 2.0) és 1 802 MHz a boost órajelük. Ugyanezen a maximum TGP értéken az MSI által bejegyzett boost órajel csupán 1 702 MHz. Hasonló a felállás az RTX 3070 esetében is, ahol az Aorus 15P XC és az Asus ROG-ok 100 MHz-es erőtöbbletet tudhatnak magukénak.
Az Nvidia illesztőprogramját alkalmazni ezesetben nem célratörő, ugyanis ez a szoftver csupán az alap TGP-t, tehát a cTGP-t jelzi. Tehát ha egy laptop jól teljesít nem csak névlegesen, de a gyakorlatban is, tehát például sokszor és sokáig használja a boostját, akkor arról a vásárlók nem feltétlen fognak tudni, ugyanis ez nem lesz ráírva a dobozra. Egyetlen biztos forrásunk lehet: a független vélemények és tesztek felkutatása, ebben ugyanis nem tévedhetünk.
Azok a gyártók, akik pusztán az Nvidia által kihirdetett alap specifikációkat adják meg nem járnak jól, ugyanis hátrányból indulnak azokkal a gyártókkal szemben, akik csinos boost clockot tettek a kártyára. Itt pedig ismét hátrányban van a végfelhasználó, mert belegabalyodik a TGP, cTGP, DB 2.0 stb. bonyolult rendszerébe.
Nehéz megállapítani a Dynamic Boost 2.0 (DB 2.0) értéket
Kihívással néz szembe, aki le akarja vezetni a DB 2.0 értéket, ugyanis azt az Nvidia illesztőprogramja és harmadik féltől származó szoftver sem mutatja. Ezek az információk jelenleg csak az adott laptop gyártójától származhatnak. Ennek az az oka, hogy a valós idejű DB 2.0 értékek rengeteg tényezőtől függnek. Alapvetően a DB 2.0 képkockaszám alapján kezeli a GPU, a CPU és a VRAM teljesítményét is, tehát ez nagyban függ a terheléstől, de leginkább a hűtéstől és a környezeti hőmérséklettől.
Tehát, ha az Nvidia vagy az adott OEM azt hirdeti, hogy a laptop 15 Watt DB 2.0-át kínál, nincs rá garancia, hogy ezt a valóságban is megvalósítja. Ennek megállapítása pedig nem ajánlott olyan programokkal, mint a 3DMark vagy a FurMark, mert nem lesz megbízható az adat.
Az Nvidia és a gyártók között valamilyen megállapodásra lenne szükség, ugyanis ez még a szakavatott fejekben is zavaros, nemhogy egy teljesen consumer felhasználó számára, aki csak FHD 144 FPS-el szeretne COD-ozni. Ebben az esetben pedig pont ezen van a hangsúly. Az órajeleken, teljesítményen, tehát az FPS-en! Legjobb talán az lenne, az Nvidia kötelezővé tenné a TGP és cTGP, vagy épp a DB 2.0 mértékének jelzését, ezáltal a vásárlók tisztán látnák mit is vesznek valójában.
A laptopgyártók mindent megtettek annak érdekében, hogy ezeket az értékeket közöljék velünk, most mégis az lenne a cél, hogy egy kevésbé zavaros rendszert állítsanak fel azért, hogy vásárlóik elégedettek legyenek laptopjuk teljesítményével.
techkalauz.hu – az online tech magazin
