Egy új optikai adattárolási projekt lépne a Microsoft Project Silica nyomdokaiba, de több technikai kérdés egyelőre nyitott. Az ausztrál kutató, Dr. Nicolas Riesen vezetésével fejlesztett Optera-megoldás egy 500 GB kapacitású proof-of-concept üveg „tablet” formátumú adathordozót céloz 2026-ra, amely hosszú távú archiválásra készül. A fejlesztők szerint ez csak az első lépcső, később terabájtos kapacitás is elérhető lehet.
A megközelítés alapja eltér a klasszikus lézeres üveggravírozástól. Az Optera nem fizikai marással vagy femtoszekundumos lézerekkel dolgozik, hanem fotolumineszcenciára épít. Az adatok rögzítése során nanoszintű kristályszerkezeti eltéréseket hoznak létre a foszforalapú anyagban, amelyeket később célzott hullámhosszú fénnyel lehet kiolvasni.
Az alkalmazott anyag egy bárium- és stronciumalapú halogenid foszfor, szamárium ionokkal dúsítva. Ez a technológia nem teljesen új, korábban képalkotó rendszerekben, például számítógépes röntgenlemezekben már használták. Az újdonság most az adattárolási koncepció és a nagy sűrűségű kódolás.
Az adatírás egy úgynevezett spektrális „hole burning” eljárással történik. A lézer meghatározott hullámhossztartományokat módosít a foszforban. Kiolvasáskor a rendszer azt figyeli, hogy az adott pont fényt bocsát-e ki vagy sem. A fény jelenléte vagy hiánya jelenti a digitális információt.
A fejlesztők szerint a módszer nem áll meg a bináris működésnél. A fény intenzitásának eltérő szintjeivel több bit is tárolható egyetlen fizikai helyen, hasonlóan az SLC, MLC és TLC NAND memóriák logikájához. Ezzel elméletben jelentősen növelhető a tárolási sűrűség.
A laboreredmények ugyan ígéretesek, de a gyakorlati használat még kérdéseket vet fel. Nem ismert a valós írási és olvasási sebesség, az ismételt kiolvasás hatása a jelstabilitásra, illetve az, hogyan viselkedik az anyag évtizedes időtávon. Független, ipari léptékű tesztek eddig nem erősítették meg az adatmegőrzési ígéreteket.
A projekt ütemterve szerint a 500 GB-os verziót 2027-ben 1 TB követné, majd 2030 körül több terabájtos üveg alapú adathordozók is megjelenhetnek. Ezek azonban egyelőre kutatási mérföldkövek. A tényleges piaci megjelenéshez gyártási partnerekre, skálázható folyamatokra és versenyképes költségszintre lenne szükség.
Az Optera koncepciója jól illeszkedik ahhoz a trendhez, amely az alacsony energiaigényű, hosszú távú archív tárolás felé mozdul. Ugyanakkor jelenleg még nem világos, hogy a technológia képes-e túllépni a laboratóriumi demonstráción, és valódi alternatívát nyújtani a mágnesszalag, a felhőalapú archívumok vagy a Project Silica-szerű megoldások mellett.
