Lenovo IdeaPad Y700-15 és Y700-17 teszt

2015-12-18

A tesztelt gépet a Laptopszalon ajánlotta fel, mely megtekinthető és kipróbálható a Laptopszalon budai üzletében, illetve megvásárolható a Laptopszalon szaküzleteiben.

2016.03.11. - Asus G551VW vs Lenovo Y700 15ISK vs MSI GE62 2QC teszt

Áttekintés

Újabb játékos gépeket köszönthetünk a tesztpadon, rögtön kettőt is. A Lenovo felújította az Y sorozatú gépeit, melyek immár a legfrissebb Intel processzorokkal érkeznek. Némi átnevezés is történt, hiszen korábban Y50 jelölte a 15,6”-os kijelzővel, Y70 pedig a 17,3”-as kijelzővel szerelt gépeket, most egységesen Y700-nak hívják őket és e mögé biggyesztik a méret jelölést. Így érkezett hozzánk az Y700-15 és az Y700-17.

Elöljáróban annyit róluk, hogy a két gép a méreten kívül szinte mindenben tökéletesen megegyezik, így a teszt során elmondottak mindkettőre vonatkoznak. Ahol különbség van (pl. a cpu-nál), azt természetesen jelezni fogom.

Külső

A gépek külső borítása teljes egészében fekete, szálcsiszolt fém, egyedül a hangszórórácsoknak látszó hátsó díszelemek kaptak műanyag borítást. A fedlap fém borítása mindenképp jó dolog, kár, hogy olyan anyagból került kialakításra, ami eszement módon gyűjti az ujjlenyomatokat, és amit összegyűjtött, ahhoz ragaszkodik is, nagyon nehéz letisztítani a foltokat. A gép aljára már nem feltétlen a fém a legjobb megoldás. Léteznek strapabíró műanyagok is, melyek ugyanennyire megfelelnének és talán kicsit csökkentenék a gép súlyát. Az Y700-asok ugyanis nehezek. A 15-ös változat 2,6 kg-os súlya is rendesen megtornáztatja az embert, a 17-es változat pedig majdnem egy kilóval tesz rá erre és 3,5 kg súlyú. Az biztos, hogy ezek a gépek kimondottan asztali gépnek készültek, minimális hordozással és az ölben használatot is elfelejthetjük.

Nem tesz jót a súlynak, ellenben a merevítéseknek igen, hogy a gépek belsejében az alkatrészek egy fém lapra vannak felerősítve, ez az alsó résznek egészen jó, a kategóriában szokatlan stabilitást ad. A legtöbb burkolattartó csavar is ehhez a fém laphoz csatlakozik, de sajnos még mindig láthatunk olyan megoldást, amikor az anya műanyagba van foglalva. Ezek szokták leghamarabb feladni a küzdelmet az igénybevételekkel szemben.

A külső design rögtön egyértelművé teszi, hogy játékos gépekkel állunk szemben. Különösen a hátsó hűtéskivezetés bordázata és a hangszórót imitáló piros betétek hangsúlyozzák ezt, de a fedlapban elhelyezett törésvonalak, a pirossal jelölt USB csatlakozók és a mélynyomó piros betétes rácsa is „gamer” recept szerint készült.

A gép belseje a billentyűzet körül a ma divatos gumiszerű bevonatot kapta. A kijelző egybe van építve a kerettel és a specifikáció szerint matt, de használat közben olyan érzése van az embernek, hogy jobban tükröződik, mint a rendes matt kijelzők. Az interneten utánanézve kiderül, hogy valójában fényes kijelzővel van dolgunk, melyre egy tükröződésgátló fólia került (videó: 4 perc 40 másodperctől). Alul van egy kis csíkban fényes műanyag betét illetve körben egy gumicsík, ami becsukás során illeszkedik az alsó részre.

Itt jegyzem meg, hogy a gép lábai valahogy nem az igaziak. Nem a szokásos gumilábakat használták, hanem annál valamivel keményebb anyagot. A három láb közül a hátsó, hosszú csík megfelelő, de a két első láb nem igazán tartja helyén a gépet, az képes ide-oda csúszkálni az asztalon, ha az ember megtámasztja rajta a kezét.

Csatlakozók

A gépeken a ma szokásos csatlakozók mindegyike megtalálható, de semmi különlegességet ne várjunk, mindenből csak a legszükségesebbet kapjuk. Sajnos az elrendezést nem gondolták át a Lenovonál, a két USB3, a HDMI és a LAN csatlakozó is jobb oldalra került, az ezekből kijövő vezetékek, külső meghajtók pedig útban vannak az egerező kéznek, főleg ha kis asztalon használjuk a gépet. Véleményem szerint sokkal jobb az a fajta elrendezés, amikor jobb oldalra csak egy USB csatlakozó kerül, ahova bedugja az ember a vezetéknélküli egér vevőjét és minden más a bal oldalon foglal helyet.

Elöl négy visszajelző ledet láthatunk, melyek a bekapcsolt állapotról, a töltésről, a hdd működéséről és érdekes módon a touchpad kikapcsolt állapotáról informálnak.

Jobb oldalon két USB3 port van, egy HDMI és egy LAN csatlakozó, valamint a biztonsági zár csatlakozója.

Hátul a két „álhangszóró” (valójában a billentyűzet felé néznek a hangszórók) és a hűtés kivezetőnyílása látható.

Bal oldalon találjuk a töltőcsatlakozót, egy USB2 portot, az SD kártyaolvasót és a kombinált mikrofon-fülhallgató csatlakozóját, illetve a recovery gombot, mellyel a biosba tudunk belépni.

A gép alján láthatjuk a mélynyomó rácsát és a hűtőrácsokat. Külön szerelőnyílás nincs, az egész alsó részt kell leszednünk ahhoz, hogy hozzáférjünk a gép belsejéhez. Ehhez a 15-ös változaton 11, a 17-esen összesen 15 csavart kell kicsavarnunk. Nem árt vigyázni a leszedésnél, mert hátul az alsó lemez U alakban visszahajlik és itt a piros álhangszóró borításnál kis műanyag fülek tartják, amik könnyen letörhetnek.

Beviteli eszközök

Teljes méretű billentyűzetet kaptak a gépek, numerikus résszel és két fokozatban állítható piros háttérvilágítással. Maga a billentyűzet a játékos gépek között nézve átlagos, szerencsére nem a mostanában divatos ultrarövid leütésű, érintőkijelző-szerű gombokat kapjuk, hanem van rendes leütési út, ami mindenképp komfortosabbá teszi a gépelést. Ennek ellenére irodai munkára, sok gépelésre semmiképp nem ajánlanám. A gombok felülete csúszós, leütéskor van némi zörgés, a leütési visszajelzés korlátozott. Érdekes, hogy bár az alsó rész kiemelkedően merev, a billentyűzet alátámasztása csak átlagos, néhány helyen megnyomva bizony elő lehet idézni hullámzást benne.

A touchpadról talán elég annyit mondani, hogy van. A szokásos, egész felületen érzékelő és kattanó ún. clickpadot kapjuk, multitouch funkcióval. Felülete szerencsére nem textúrázott, így nem bántja az ember ujját. Érzékelése rendben van, a kattintás meglehetősen nehéz vele, de ezt kiválthatja az érintéses kattintás, így nem kell nyomkodnunk.

Hang, kommunikáció

Sokat fejlődött az utóbbi időben a notebookok hangzása. Egyre másra jelennek meg a mélynyomóval, több hangszóróval kiegészített rendszerek, melyek már jóval többre képesek, mint a régi csipogók. Különösen a multimédiás/játékos gépeknél figyelhető meg ez a fejlődés. Az is szokássá vált az iparágban, hogy a gyártó összeáll egy neves audiocéggel és együtt próbálják meg megerőszakolni a fizikát, azaz a kis méretbe elfogadható hangzást vinni. Természetesen a fizika nem kerülhető meg, „rendes” zenéhez továbbra is külön erősítő és hangfalak kellenek, de például egy alkalmi játékhoz már egészen jó hangokat képesek produkálni a gépek. Az Y700-asokba is került egy 200 Ft-os nagyságú mélynyomó (3W) és egy JBL jel a hangszórók mellé (2x2W), és megszólaláskor nem is kell csalódnunk. Bár a hangminőség nem éri el a Dell 7559-es szintjét, de vannak mélyek, normális középtartomány és valamennyi magas is. Játékra mindenesetre megfelel, akinek pedig nagyobb igényei vannak, úgyis beszerzi a megfelelő fejhallgatót / hangrendszert a gép mellé.

A kommunikációs pakk a „szokásos”: gigabites LAN, ac-s Wifi és 4.0-ás Bluetooth valamint a HD felbontású webkamera.

Kijelző

Sajnos a kijelzőt nem sikerült olyan ellenállóra csinálni, mint a gép alsó részét. A sarkoknál fogva elég nagy erő kell a meghajlításához, a merevítése jobb, mint az átlag, idáig nincs is gond. A baj az, hogy a legkisebb erőhatásra azonnal elszíneződéssel, bevilágítással reagál a kijelző, méghozzá szinte a teljes felületén. Valószínűleg nem kell túl nagy behatás ahhoz, hogy megsérüljön. Ez is azt mutatja, hogy a gépet nem hordozásra, hanem elsősorban asztali használatra tervezték.

A másik fájó pont, hogy a gép zsanérjai nagyon nehezen járnak. Természetesen a kijelzőt rendesen a helyén tartják, de kinyitni komoly erőbedobással lehet csak. Különösen igaz ez a 17-es méretű gépre. Az sem segíti a nyitást, hogy az előrefelé vékonyodó design miatt elöl egészen éles a fedlap és az alsó rész találkozása, így nem nagyon van fogása a kijelzőnek. Érdemes még megjegyezni, hogy a kijelző maximális nyitási szöge elég kicsi, tehát aki ölben tervezi használni a gépet, az mindenképp próbálja ki előbb.

A kijelző IPS panel, mely a TN panelekkel szemben egyenletes kontrasztot és jó betekintési szögeket biztosít. Az olcsó panelekre jellemző lila alapszín itt is megvan. LCD kijelzőről lévén szó, tökéletes fekete természetesen nincs, de míg jobb panelek esetén a „fekete” sötétszürke, addig itt sötétlila. Ez a TN és az IPS paneles gépeknél is megjelenik és bár feketétől eltérő tartalomnál nem okoz gondot, de egy film vagy játék sötét jeleneteit tönkre tudja tenni.

Processzor

Elérkeztünk a két gép közötti első különbséghez. Az Y700-15 I5-ös, 6300HQ jelzésű négymagos, négy szálon dolgozó, 2,3 GHz-es (turbo módban 3,2 GHz) processzort kapott, mely 45W-os TDP-vel rendelkezik. Igen, négymagos, ugyanis a Skylake architektúrával elérkezett a négymagos I5-ök világa, az eddig notebook fronton megszokott kétmagosok mellé. Természetesen maradnak továbbra is kétmagos I5-ösök, de azok mind U jelzést kaptak, a HQ jelzés pedig a négymagos, négy szálon dolgozó, tehát Hyperthreading nélküli I5-ösök megkülönböztetésére szolgál.

   

   

Az Y700-17 már I7-es cpu-val büszkélkedhet, mely szintén 4 magos, de 8 szálon képes dolgozni, jelölése 6700HQ. Órajele 2,6 GHz, mely turbo módban egészen 3,5 GHz-ig mehet fel. Mindkét processzor munkáját 6 MB L2 cache segíti, mindkettőben az Intel HD 530-as integrált vga dolgozik, az I5-ösben 950 MHz-en, az I7-ben 1050 MHz-en, bár ez a dedikált vga-k jelenlétében nem sokat számít.

Grafikus kártya

Egy jól ismert (majdnem azt írtam, hogy öreg, hiszen már lassan egy éves lesz) VGA került a gépbe, az Nvidia műhelyéből érkező Geforce GTX 960M. A két gép között van némi különbség, ugyanis a 15,6”-os változatban a videokártya 2 GB GDDR5 rammal van szerelve, a 17,3”-as gépben pedig 4 GB-os a VGA kártya. Sok jelentősége nincs, mert amelyik játéknak kell a 4 GB (pl. GTA5 magas minőségi beállítások mellett), azt úgysem képes a hardver játszható sebességgel futtatni, tehát azt mondanám, hogy ez ne legyen szempont a választásnál (persze jó kérdés, hogy fél év múlva milyen memóriaigényű játékok jelennek majd meg). Mindenesetre a GM107-es Maxwell chipre épülő megoldás képes futtatni a legújabb játékokat is, legalább közepes beállítások mellett, fullhd felbontásban.

   

 

 

 

 

  

 

A 3D mark tesztekben először az Y700-15, utána az Y700-17 eredményei láthatók.

   

   

Memória, háttértár, bővíthetőség

   

A 15,6-os Y700 4 GB, a 17,3-as 8 GB DDR4 2133 memóriával érkezett. Utóbbi sajnos azt is jelenti egyúttal, hogy nem egyszerű tovább bővíteni a memóriát, hiszen mindkét aljzat foglalt. A maximális memória mindkét gépnél 16 GB lehet.

   

A gépekbe 1 TB-os WD merevlemez került, mely sajnos csak 5400-as fordulatszámon forog, így meglehetősen lassú. Szerencsére van lehetőség m.2 SSD-t rakni a gépekbe, így megoldható a nagy tárhely és a gyors rendszertároló kiépítése.

Az SSD bővítésen kívül más lehetőségünk nincs, hiszen a két memóriafoglalat gyárilag foglalt. A gépbe való bejutás nem túl egyszerű, mert bár nem akadályozza garanciavédő matrica, sok apró csavar és patent próbál ellenállni a behatolási kísérletnek. Aki nem akar kockáztatni, inkább szervizben cseréltesse az alkatrészeket.

Hőmérséklet, zaj, üzemidő

A gép alján találunk három levegőbeömlő nyílást, ebből kettőt oldalt, ezek inkább csak design célokat szolgálnak, egy nagyot pedig a ventilátorok alatt. Utóbbiban szövet betét véd a beszívódó por ellen, érdemes ezt figyelni, mert egy idő után egészen biztosan elszennyeződik és akkor cserélni kell. A meleg levegő kivezetése hátrafelé történik egy méretes szellőzőnyíláson át.

A hűtés egész jól sikerült, már ami a belső alkatrészek hőmérsékletét illeti. A processzorok és a videokártyák folyamatosan képesek a maximális órajelüket tartani, még benchmark programmal kínozva is, ami elég jó dolog, főleg a négymagos cpu-val szerelt 17-es változatnál. Nem ilyen jó a helyzet a felszíni hőmérsékletek esetén, a billentyűzet középső része egészen kellemetlenül fel tud melegedni, az i7-es gépnél az Enter billentyű környékén 43-44 fok is mérhető, ami már nem csak langyos, de kellemetlenül meleg. Mindkét gépben két ventilátor dolgozik, hangjukat alapjáraton is hallani, cserébe intenzív terheléskor sem erősödik fel túlságosan. Míg legtöbb gépnél a hűtés hangjának nagy része a levegő áramlása, itt a ventilátoroknak van egy jellegzetes, sivító hangja is, ami nem túl kellemes.

   

Az akku 60 Wh-s, 4 cellás, filmnézéssel egészen jó, mintegy 5 órás üzemidőt biztosít, játéknál már nem ilyen jó a helyzet, köszönhetően annak, hogy a gépek nem nagyon vesznek vissza a teljesítményből akkus üzemmódban. Ilyenkor 35-40 perc körül alakul az üzemidő. 

Értékelés

Többször használtam a teszt során a „design” szót és valóban, az Y700-asok szép gépek. Nem csicsásak, nem felvágósak, hanem szolid feketék, visszafogott díszítéssel, de mégis egyértelműen jelzik hovatartozásukat. Elmondható, hogy sok előnyös tulajdonságuk van, a jó kijelző, a fém ház, az erős hardverrel is bíró hűtés, az ssd bővítési lehetőség és a stabil felépítés. Ugyanakkor van jónéhány hátrány is, ilyen a nem túl jól sikerült billentyűzet, a hűtés kellemetlen hangja, az olcsó kijelzőpanel hibái, a felmelegedő kezelőfelület, a nehezen nyitható fedlap és a csatlakozók nem túl átgondolt elhelyezése. Úgy gondolom, hogy a tesztben sikerült bemutatni ezeket a jó és rossz tulajdonságokat és mindenki el tudja dönteni ez alapján, hogy neki megfelelő választás-e a Lenovo új Y700-as sorozata.

      

      

Case

TechKalauz
Google+ Facebook RSS
Készítette: