Első benyomások
A dobozból kibontva a szokásos HP kép fogad: a nylonba burkolt gép, és a lapos doboz, benne a sok sallanggal. Driver lemez természetesen nincs, mindenki oldja meg vagy a netről, vagy használja a gépre előre telepített recovery particiót, ahonnan a Vista és a többi egyszerűen visszaállítható. Én persze rögtön a kihívást választottam, beledobtam egy új vinyót és ment fel rá a jó öreg XP, de erről majd később.
A nylonból kihámozva a notit semmi meglepő dolog nem nem történt. Az érzés teljesen olyan, mintha egy jó öreg nx7300-at szorongatnék, csak a színe más kicsit meg a dolgok nem úgy vannak rajta, ahogy megszokta az ember. Az első szembe ötlő dolog, hogy a gép mindenütt egyforma színű, a fedlap pont ugyanolyan sötét tónusú, mint a masina alja. Ami először megdöbbentett, az a puritánsága, a gép szokatlanul kevés dologgal rendelkezik, pedig a mai világban azért pár dolog igazán elvárható. Nézzük szépen sorjában:
Felszereltség, minőség
Első ránézésre masszívnak, stabilnak tűnik a gép, amit az első tapintás is igazolt. A HP hozza azt a minőséget, amit elvár az ember egy üzletinek hirdetett géptől. Az illesztések pontosak, a műanyag elemek nem nyikorognak, a zár finoman, de erősen zár, a fedlap stabil, az egész gép robosztus, masszív darab. Ami engem egy picit zavart a saját nx6325-öm után, hogy a műanyag burkolat tapintása sokkal durvább, dorozmásabb, sokkal inkább műanyag-szerű, olyan olcsó benyomást kelt az emberben. Ez a borítás mind a gép külsején, mind a belsején végig kísért. Bár kétség kívül vannak előnyei is, hiszen az ujjlenyomatok okozta foltokra kevésbé szenzitív. Elég csúnya tud lenni egy meleg nyári napon az nx6325 gyönyörű, sima burkolata pár óra használat után.
Mint említettem, kissé meglepődtem a gép felszereltségén, lássuk pontosan miért is. A gép elején semmi nincs, csak egy műanyag rács, melyek mögött a hangszórók lapulnak. A szokásos kártya olvasónak se híre, se hamva. A gép jobb oldalán sem jobb a helyzet: a lightscribe-os DVD írón kívül egy – a mai világban már temetett – modem csatlakozó árválkodik. A gép hátulján is elég gyászos a helyzet. A komoly biztonságot jelentő Kensington zár mellett egy LAN csati és egy VGA-out kapott helyet. A bal oldalnak egy hálózati töltő, a hűtés kivezetése, 2 USB, egy PCMCIA és a szokásos audio ki/bevezetés jutott. És ezzel végére is értünk a HP ezen modelljét jellemző, a mi kényelmünket szolgáló portok és csatlakozók véget nem érő felsorolásának. Viszont legalább az audio csatlakozói krómozottak, nem zöldben és rózsaszínben pompáznak, mert az lenne az igazi vég. Számomra furcsa egy ilyen modellt az üzleti kategóriába sorolni.
Indítás, BIOS
Az indítás sem hoz semmi különlegeset, aki látott már HP BIOS-t, annak a legcsekélyebb meglepetést sem fogja okozni. Ugyanúgy, mint a régebbi modelleknél, itt is az F10 játsza a főszerepet. A védelem, a biztonság a BIOS leglényegesebb eleme, leginkább ezt tudjuk konfigurálni, testre szabni. Szinte mindenhez jelszót tudunk rendelni, szinte mindent le tudunk titkosítani, ami egy üzleti modellnél el is várható. Emellett a szokásos diagnosztika ér rendszer konfiguráció menüpontot találjuk még meg. Ez tulajdonképpen elég is, hiszen Windows alól, szoftveresen tudunk variálni, módosítani szinte mindent a BIOS-ban.
Telepítés, driverek
A Windows telepítése minden gond nélkül lezajlott. Az öreg SP2-nek semmi gondot nem okozott a SATA-s merevlemez bedetektálása és kezelése. Az install után a driverek övetkeztek, itt azonban már nem volt olyan egyszerű az ember dolga. A Windows látta mindkét hálózati csatolót (USB-s wifi és USB-s Ethernet) de vidám, citromsárga kérdőjel mutatta, hogy operációs rendszerünk kissé bizonytalan az eszközök konkrét mivoltában. No hát nem elkeseredni, hanem irány a net, ott is a HP Üzleti Támogatási Központ. A magyar nyelvű oldalon minden drivert be tudunk szerezni, a Vista mellett az XP is támogatott…..
…..
….és kérem olyan dolog történt, mint még soha…tesztelés közben megvásárolták a gépet :-)
de igérem, folytatom!
A notit a LAPTOPSZALON.hu bocsájtotta rendelkezésünkre a teszthez.
polip
