Az MIT Számítástechnikai és Mesterséges Intelligencia Laboratóriumának Agyak, Elmék és Gépek központja (Centre of Brains, Minds and Machines) olyan matematikai keretrendszert hozott létre, ami lehetővé teszi a robotok számára, hogy felismerjék, milyen hatással vannak másokra.
Egy újabb példát láthatunk arra, hogy Isaac Asimov: A robotika három törvénye ( Three Laws of Robotics) mennyire tisztánlátó volt. Az MIT kutatóinak ugyanis sikerült létrehozniuk egy olyan rendszert, amely által a robotok közösségi interakciót folytathatnak. Jelenleg a robotok maximum a feladatukat tudják mérlegelni, azonban az ezen dolgozó mérnökök célja az, hogy a „gondolkodó” robotok fel tudják mérni, cselekedeteik hogyan hatnak másokra. A keretrendszer matematikai modellje három alapvető kategóriára, avagy szintre osztja a robotokat.
A 0-s szintű gép úgy látja el feladatait, hogy nem ismeri fel a „közös” célt. A következő 1. szintű robotok már képesek együttműködni közös célok érdekében, de feltételezik, hogy csak ők tudnak ilyen interakciót folytatni. A legkifinomultabb 2-es szintű robotok tudják, hogy a többi gépnek is van szociális készsége és például partnerként kezelve azt gyorsabban megbirkózik egy adott feladattal. Ravi Tejwani, az MIT Számítástechnikai és Mesterséges Intelligencia Laboratóriumának asszisztense a következőt nyilatkozta:
Új matematikai keretrendszert nyitottunk meg arra vonatkozóan, hogyan modellezheti a két fél egymás között a társadalmi interakciókat. Ha Ön egy robot és szeretne eljutni X helyre, én pedig egy másik robot vagyok és látom, hogy Ön X helyre próbál menni, akkor együttműködhetek vele azzal, hogy segítek gyorsabban eljutni X helyre. Ez jelentheti azt, hogy X-et közelebb hözöm Önhöz, találok egy megfelelő vagy akár jobb X-et, vagy bármi mást teszek, ami megkönnyíti az X-hez való eljutást. A mi megoldásunk lehetővé teszi, hogy a program/gép felfedezze a „hogyan”-t, mi megadjuk a „mi”-t abból a szempontból, hogy a társadalmi interakciókat levezetjük matematikailag.
Annak tesztelésére, hogy a robotok szociális készségeit biztosító matematikai keretrendszer megfelel-e az emberi felfogásnak, a kutatók videókat mutattak be önkénteseknek 0-s, 1-es és 2-es szintű robotok interakcióiról. Eredményként pedig elmondható, hogy a legtöbb esetben az emberi interakciók észlelése szinkronban volt a modellel. Boris Katz, az MIT Center Brains, Minds and Machines központjának tagja a keretrendszer létjogosultságával és működőképességével kapcsolatban a következőket mondta:
A robotok hamarosan „élni” fognak a világunkban és valóban meg kell tanulniuk, hogyan kommunikáljanak velünk emberi viszonylatban. Meg kell érteniük, mikor van itt az ideje, hogy segítsenek és mikor van itt annak az ideje, hogy lássák mit tehetnek annak megakadályozására, hogy valami megtörténjen. Ez még nagyon korai és kezdetleges dolog, még épphogy a felszínt kapargatjuk, de úgy érzem ez az első nagyon komoly kísérlet arra, hogy megértsük mit jelent emberek és gépek között a társadalmi interakció.
Egyelőre a robotok társadalmi interakciói egy 2D-s környezetszimulációban történnek, de a dolgot hamarosan kiterjesztik 3D-s területekre is, mint például a „házi objektumok”, illetve tesztelik a kudarc fogalmát is.
techkalauz.hu – az online tech magazin
