Lenovo Yoga 910 teszt

Az Lenovo Yoga 910-et a Laptopszalon ajánlotta fel, megtekinthető és kipróbálható a Laptopszalon budai üzletében, illetve megvásárolható a Laptopszalon szaküzleteiben.

Áttekintés

Egyre divatosabbak a több eszközt egyesítő gépek, sok elemzőcég ebben látja a jövőt, és semmiképpen sem a kizárólag laptopként használható kütyükben, a tabletekben pedig pláne nem. A Windows 10 végre olyan utat nyitott az érintésérzékeny megoldásoknak, amire már évek óta vártunk, mostanában pedig a 14 hüvelykes szegmens kezdi átvenni az uralmat. Lényegében ebbe tartozik a 13,9 inches tesztalanyunk, a Lenovo Yoga 910 is, ami nem csupán notebookként, hanem több más módon is használható.

Főszereplőnket a Kaby Lake kétmagos processzora, az Intel Core i7-7500U hajtotta, méghozzá nem kevesebb mint 16 GB RAM-mal megtámogatva. A grafikus gyorsítást az Intel HD Graphics 620 végzi, az adatokat az 512 GB-os SSD adattárolóra lehet menteni, az IPS kijelzőn pedig 3840 x 2160 pixel (4K) jelenik meg. Talán ennyi elég ahhoz, hogy mindenki kedvet kapjon egy kis olvasáshoz? Remélhetőleg igen.

Külső

A meglehetősen fancy (mert másképpen nehéz magyarul jellemezni) és minőségi burkolat elég komoly megjelenést sugároz a gépnek. A felület nem gyűjti az ujjelnyomatokat, kivéve persze az üveggel védett kijelzőt, ami egyébként azért néz ki fantasztikusan, mert szinte már olyan, mint ha nem lenne körülötte keret. Erre azért szükség is van, hiszen tablet módban pont ettől érezzük még kezesebbnek a készüléket. Ugyan elsőre olyan, mintha a burkolat unibody lenne, az alsó rész pár csavarral lekapható, viszont tényleg hibátlan az összeszerelési minőség, ezt aki nem tudja, nem is venné észre. 

A zsanérok rendkívül jól tartanak, masszív a notebook akár kifordított, akár sátor verzióban, nem fog magától hátrabillenni egyik rész sem. A többféle állás többféle funkciót jelent, remek ötlet tényleg, hogy 2 az 1-ben eszközt kaphatunk.  A konkurensek közötti kompaktsági versenyben nagyon jól teljesít a masina, persze azért ehhez a HP-nek vagy éppen az Asusnak is van pár szava, akár még vékonyabb külsővel, akár némileg könnyebb tömeggel.

A készülék kategóriájához mérten vállalható méretekkel rendelkezik, hiszen 323 x 224,5 x 14,3 milliméteres kiterjedésű és 1,38 kg-ot nyom a mérlegre téve.

Csatlakozók

Ha valaki olyan gépet keres, ami tele van portokkal, akkor nem a Yoga 910-ben találja meg a számításait, ám mindenki más nagyjából azonosulni tud a képességekkel. A bal oldalon mindössze két darab USB Type-C csatlakozót találunk, az egyiken keresztül lehet tölteni a gépet, a másik viszont nem támogatja a nagy sebességű adatávitelt, pedig ebből azért nem ártott volna egy gyorsabb változat:

A másik szélen leljük meg a 3,5 mm-es jack kimenet, valamint a normál méretű USB 3.0-t, még egy kis ledet figyelhetünk meg ezek társaságában:

Sajnos sem HDMI, sem Kensington zár, sem pedig kártyaolvasó nem fért a repertoárba, ebből legalább egyre azért szükség lenne a mindennapokban. Megoldás? Adapter/elosztó, akárcsak a MacBook Pro 2016 esetén, szóval azért nem lesz senkinek hurráhangulata attól, hogy még egy kiegészítőt magánál kell hordania.

Billentyűzet

A Yoga 910 billentyűzetén lévő gombok csupán pár milliméterrel rövidebbek, mint egy normál klaviatúrán, nincs numerikus rész, így nem kellett jobban összenyomni az egészet, szóval a tízujjas gépelés minden gond nélkül teljesíthető. A kiosztás a már megszokott, szóval nem kell sok trükk ahhoz, hogy hozzászokjunk. A tesztpéldány egyébként USA megoldással érkezett, de természetesen magyar kiosztással is kapható a boltokban. 

Ahogy a Lenovónál már megszokhattuk, a gombok teteje sima, viszont a széleik egy picit lekerekítettek. A billentyűk útja rövid, ám elegendő visszajelzést adnak, így véletlen nem fogunk betűket leütni. Nem meglepő módon megint a szóköz a leglármásabb, a többi gomb egész csendes működésű. A billentyűzetvilágítás rendelkezésre áll, két fázisban lehet állítani, bár egyikre sem lehet azt mondani, hogy túl fényes lenne, mindenesetre éjszaka elég. A billentyűzet tehát jól vizsgázott, de az etalon még mindig a ThinkPad. A jobb alul lévő ujjlenyomat-olvasó hibátlanul funkcionál, sokkal kényelmesebb így feloldani a kijelzőt, mint mindig begépelni a jelszót.

A tapaipad elég méretes, alul egy kis csík választja el a bal és jobb egérgombot, körbe pedig nagyon dizájnos és fényes alumínium csík fut körben. Az érzékelés remek, nincs késés, a dupla koppintásos “fogás és elengedés” a mindennapi kényelmet segíti. Ugyan a touchpad egy egész gombként működik, az útja nagyon rövid, és a klikk hang is elég ahhoz, hogy halljuk, ha megnyomjuk. A géphez jár egy konfigurációs program is, ami a többujjas (maximum négy) gesztusokat segít beállítani és kezelni. 

Kommunikáció, hang

A Lenovo újdonsága az IEEE szabványnak megfelelően 802.11a/b/g/n/ac-s wifivel (2,4 és 5 GHz) rendelkezik, köszönhetően a MIMO 2×2 Qualcomm/Atheros QCA6174 modulnak, ami maximum 866 Mbps letöltési sebességet bír, persze ez csak elméleti, ennél némileg kevesebbet tud, és a routertől távolodva még inkább redukálódik a sebesség. A WLAN mellett még Bluetooth 4.1 is akad. 

Ahhoz képest, hogy milyen kis apró hangszórók kerültek a gépre, meglehetősen jól és hangosan szólnak, még egy közepes méretű szobát is képes megtölteni hanggal a masina. A Dolby rendszer persze sokat segít a minennapokban, és azért maximumra csavarva a hangerőt némi torzítást is kihallgatunk, főleg az instrumentális zene képes megbillenteni a hangzás egységességét. 

Kijelző

A Yoga 910-et egy 3840 x 2160 pixel felbontású (4K) IPS kijelzővel szerelték fel, a 317 ppi-s képpontsűrűség rendkívül korrekt, az emberi szem megfelelő távolságból már nem is látja a pixeleket. Akinek ez sok, választhat Full HD-t is, bőven elég, és még marad is tartaléka a hardvernek. A képernyő egészen bámulatos, egy Macbook Air panel ősréginek tűnik mellette. A maximális fényerő átlagosan 310 nit, ennél bizonyos részeken azért többet is lehet mérni, főleg a bal alsó sarokban.

Az IPS ellenére a fekete színek elég sötétek maradnak, így a kontrasztarány 1391:1, vagyis a színek tényleg nagyon szépek és élethűek, ráadásul a laptop ezzel abszolút az élmezőnyt erősíti. Persze nem minden papsajt, a DeltaE tesztben például 8 pontot kapott a gép, holott az ideális 3 pont lenne. Kalibrációval lehet azért segíteni az ügyön, a színskálán viszont nem, nagyjából 58%-ot tud megjeleníteni a képernyő.

A kültéri láthatóság egyáltalán nem rossz, igaz, nem is ájulunk el tőle, főleg azzal van probléma, hogy a kijelző fényes, tehát könnyedén tükröződik. A válaszidő közepes, feketéről fehérre 24 ms alatt, szürkeárnyalatok között pedig 46 ms alatt vált a panel. Az érintésérzékenysége rendben van, maximum 10 ujjat tud egyszerre kezelni. A betekintési szög közel 180 fokos, a fényerő leginkáb 45 foknál nagyobb szögben nézve gyengül érezhetőbben, ám a színek ilyenkor is pontosak maradnak.

Processzor

A processzor szerepkörét a Kaby Lake kétmagosa, az Intel Core i7-7500U látja el (2 x 2,7 – 3,5 GHz, 15W fogyasztás), ez tehát némileg magasabb órajelet jelent, mint az előd esetén. Az i7-6500U-hoz képest 15%-kal erősebb a CPU, vagyis még a hardveréhesebb programok esetén sem szabad problémába ütközni. A Cinebench R15-ben single esetén 147 pontot, multiban pedig 354 pontot kapott a processzor. 

Grafikus kártya

A kategóriában meglehetősen sebesnek számító processzor, a 16 GB RAM, valamint a szélvészgyors SSD-nek köszönhetően még több program egymás melletti futtatása esetén sem okozott gondot egy program sem a gépnek. Mit jelent ez PCMark 8-ban? 3555 pontot.

Az integrált grafikus kártya, az Intel HD Graphics 620 sokat profitál a kétcsatornás DDR4 RAM-ból. Ennek ellenére ameddig a 2D-s számítások egyáltalán nem fektetik két vállra, a 3D-s munkák esetén már könnyen zavarba hozható, még akkor is, ha az 520-nál jó 20-30%-kal jobb a teljesítménye. 3DMark 11-ben 1280 x 720-as felbontásban 1623 pontot érdemelt ki a GPU. Nem véletlen, hogy játékokkal azért nem nagyon érdemes próbálkozni, ha pedig mégis, akkor is leginkább alacsony beállíások mellett. Vagy a másik lehetőség, hogy valamilyen öt évnél régebbi produktumot veszünk elő.

Zajszint, hőmérséklet

Egy dologgal nem lehetünk annyira megelégedve, ez pedig a hűtés. Sajnos kizárólag akkor nem pörög fel a ventilátor, amikor nem csinálunk semmit, már egy böngészőnek a megnyitása is munkára készteti a hűtőrendszert, ami utána már folyamatosan megy, ráadásul nem is túl jó hatásfokkal, mert eléggé hallhatóan működik.

Ebből következik, hogy még sík felületre téve sem mondható hűvösnek a gép, mondjuk a jó hír legalább az, hogy még terhelés alatt sem forrósodott fel elviselhetetlen mértékben. A billentyűzetnek főleg a tőlünk távol eső része szeret felhevülni, de 42-43 foknál magasabbra azért nem megy, a csuklónknál pedig inkább a 30 fok a jellemző.

Belül azért nagyobb a hőség, a processzor ezt az órajel visszavételével próbálja meg visszavenni, de nem zavaró mértékben. Böngészés közben 60, nehezebb feladatok ellátása során 72-73 fokra melegedett fel a processzor, a GPU is hasonlóan viselkedett.

Üzemidő, értékelés

Ugyan ilyen 2 az 1-ben gépeket leginkább a Lenovo gyárt, mégis a Yoga 910 valahogy jobb eredményekre volt képes, mint házon belüli vagy kívüli vetélytársai, hiszen másoknál kevesebbet fogyaszt. A 78 Wh-s akkumulátor például 17 óráig bírja, ha nem nyúlunk a géphez, és 10 óráig wifizés esetén, ha pedig nagyon leterhetjük a laptopot, akkor is elég közel 3 óra után töltő után kutatnunk, ami figyelembe véve az ultramagas felbontású kijelzőt, elég korrekt ereménynek mondható.

Szóval a fentiek tudatában mit lehet elmondani a Lenovo Yoga 910-ről? Azt, hogy egy nagyon korrekt gépet sikerült letennie a gyártónak az asztalra, ami a minőségi formatervnek köszönhetően bármelyik kategóriában képes lenne helytállni, persze azért az éles sarkokon még szó szerint lenne mit csinolni. Egy ilyen masina megvásárlásánál számba kell venni azt, hogy nem leszünk elárasztva csatlakozókkal, tehát aki egéren keresztül minden nyavaját a notebookhoz szokott kapcsolni.

A kijelző képes kárpótolni sok mindenért, tűéles, élmény ezen dolgozni, legyen az képszerkesztés vagy éppen photoshopolás, pihenésképpen pedig videonézés. Jó hír a gyors SSD, a két Type-C port, a nagyon gyors WiFi, valamint a szuper üzemidő és a korrekt hangszóró. A negatív oldalra is jutott pár dolog, ilyen a HDMI és a kártyaolvasó hiánya, a hangos hűtés, valamint a komolyabb feladatoknál észlelhető throttling. A legnagyobb visszatartó erő viszont kétségtelenül az ár, a tesztelt modell több mint félmillió forintba kerül, szóval elég kevesen engedhetik meg maguknak. Picivel gyengébb konfigurációban persze olcsó, de még így is kikerekedik a szem az árcímke láttán, ami bőven 400 ezer forint fölé kúszik.