A mesterséges intelligencia robbanásszerű fejlődése egyre nagyobb nyomást helyez az energiaellátásra és az adatközponti infrastruktúrára. Egy amerikai startup most radikális megoldással próbál reagálni erre a problémára: adatközpontokat telepítene a nyílt óceánra, ahol a hullámenergia biztosítaná az AI-rendszerek működéséhez szükséges áramot.
A Panthalassa nevű vállalat friss finanszírozási körének köszönhetően közel egymilliárd dolláros értékelést ért el. A befektetők között megtalálható Peter Thiel is, aki a PayPal társalapítójaként és korai Facebook-befektetőként vált ismertté. Az üzletember vezette azt a 140 millió dolláros befektetési kört, amely új lendületet adhat a projektnek.
A cég terve első hallásra futurisztikusnak tűnik, de a mögötte álló logika viszonylag egyszerű. Az AI-rendszerek energiaigénye olyan gyorsan növekszik, hogy a szárazföldi elektromos hálózatok egyre nehezebben tudják kiszolgálni az új adatközpontokat. A Panthalassa szerint az óceánokban hatalmas, gyakorlatilag kihasználatlan energiaforrás rejlik, amely képes lehet enyhíteni ezt a problémát.
A vállalat megoldása egy körülbelül 85 méter hosszú acélszerkezet, amely nagyrészt a vízfelszín alatt helyezkedik el. A hullámok mozgása vizet hajt át egy turbinán, amely elektromos energiát termel. Ezzel közvetlenül az adatközponti hardvereket táplálnák, így a rendszernek nincs szüksége hagyományos elektromos hálózati kapcsolatra.
A szervereket hermetikusan lezárt egységekben helyeznék el, amelyeket maga a tengervíz hűtene. Ez különösen fontos lehet az AI-adatközpontok esetében, hiszen a modern gyorsítók és GPU-k hőtermelése rendkívül magas. A természetes vízhűtés jelentősen csökkentheti az energiafogyasztást és az üzemeltetési költségeket.
A Panthalassa koncepciójának egyik legérdekesebb eleme, hogy az adatközpontok nem küldenének vissza energiát a szárazföldre. A számítási feladatokat közvetlenül a tengeren végeznék el, az adatkapcsolatot pedig műholdas rendszerek, például a Starlink biztosíthatnák. A felhasználói lekérdezések és az AI-válaszok így műholdon keresztül mozognának a szárazföld és az óceáni adatközpontok között.
A vállalat szerint az óceán a következő évtized egyik legfontosabb energiaforrásává válhat. A hullámenergia különösen vonzó, mert a hullámzás akkor is folytatódik, amikor a szél csillapodik. A cég állítása szerint a nyílt tengerekben „több tíz terawattnyi” új energiakapacitás rejlik, ami már globális léptékben is jelentős mennyiség.
A projekt ugyanakkor rendkívül kockázatos. A tengeri környezet az egyik legnehezebb üzemeltetési terep a technológiai ipar számára. A sós víz korróziója, a viharok, az algásodás és a folyamatos mechanikai terhelés olyan problémák, amelyek korábban számos tengeri energiás projektet ellehetetlenítettek.
A Panthalassa az elmúlt években már több prototípust is tesztelt, köztük az Ocean-1 és Ocean-2 rendszereket. A következő lépés az Ocean-3 pilotprojekt lehet, amelyet még idén telepíthetnek a Csendes-óceán északi részén. A kereskedelmi üzemet 2027-re tervezik.
A vállalat számára azonban az igazi kihívás nem a prototípusok működése, hanem a tömeges méretezés lesz. Több száz vagy akár több ezer lebegő adatközpont üzemeltetése olyan logisztikai és mérnöki feladat, amelyre jelenleg nincs iparági precedens.
Mindez jól mutatja, hogy az AI-ipar energiaéhsége már olyan szintet ért el, amely teljesen új infrastruktúra-modellek kialakulását kényszerítheti ki. Az adatközpontok jövője így könnyen lehet, hogy részben nem a szárazföldön, hanem a nyílt tengeren épül majd fel.
