Acer Aspire V5-591G vs Asus K501LX vs Lenovo Y700 15ACZ teszt

A tesztelt gépeket a Laptopszalon (Acer Aspire V5-591G, Lenovo Y700 15ACZ, ASUS K501LX) ajánlotta fel, melyek megtekinthetőek és kipróbálhatóak a Laptopszalon budai üzletében, illetve megvásárolhatóak a Laptopszalon szaküzleteiben.

Áttekintés

Zárjuk rövidre a bevezetőt: „maximum 250.000 forintom van, játékra szeretnék notebookot venni”. Azoknak íródott a következő teszt, akik feltették maguknak ezt a kérdést mostanában. A teszt elején le kell szögeznünk, hogy ez az ár a kimondottan játékosnak készült gépekhez kevés. Nem jön ki belőle egy RoG-os Asus, se egy Acer Predator, egy Alienware pedig távoli álom marad. Mégis mit tehet az, aki nem akar ennél több pénzt a gépre szánni, de mégis szeretne játszani a frissebb játékokkal, újabb címekkel? Nos, vehet egy otthoni multimédiás kategóriába tartozó gépet, melyben van egy erősebb cpu és egy alsóközép kategóriás vga. És persze nem árt, ha jócskán visszaveszi a játékban a grafikus beállításokat.

A tesztben három gépet veszünk közelebbről szemügyre. Egyik a Lenovo Y700-as sorozatának AMD rendszerrel szerelt tagja. Az Y700 már járt nálunk, a korábbi tesztben az Intel Skylake architektúrás változatot néztük meg. A következő szereplő az Asus K501, mely szintén járt már nálunk külön, részletes teszten. A mostani gép valamivel erősebb hardverrel érkezett. Végül a harmadik a sorban az Acer multimédiás gépe, a V5, mely a legfrissebb Skylake architektúrás, négymagos I5-tel jött.

Külső

Mindhárom gép fekete fém fedlapot kapott. Az Asus és a Lenovo szálcsiszolt mintázatú, az Acernek egyedi mintázata van. Az Asus és az Acer logója ezüst színű, a Lenovo felirat fényes fekete. A fedlap benyomhatósága az Asus esetében a legnagyobb, a Lenovo és az Acer fedlapja valamivel ellenállóbb, de semmiképp nem bír ki nagyobb terhelést. A kijelző merevítése nagyon hasonló a három gépnél, ha rangsort kellene felállítani, akkor a Lenovo és az Acer kerülne az első helyre, az Asus pedig szorosan a második, utóbbinál kicsit kevesebb erő is elég a hajlítgatáshoz. Nagy ellenállásra azért ne számítsunk, egy véletlen erőteljesebb hajlítás maradandó károkat okozhat a fedlapban és a kijelzőben.

Az oldalsó részek egyedül az Asusnál ütnek el a feketétől, itt látszik a matt ezüst belső borítás, ez a megoldás talán elegánsabbá teszi a gépet csukott állapotban, mint a másik kettő egyhangú feketesége. Az Acernél és a Lenovonál került némi design a gépek hátuljára is, ez az Acer esetén a sötétszürke zsanérborítást, a Lenovonál pedig a hangszórórácsokat imitáló piros betétet és a hűtőrácsokat jelenti.

A gépek nyitása az Asus és az Acer esetén nem ütközik nehézségbe. Az Asusnak jár legkönnyebben a zsanérja, ha elég óvatosak vagyunk, akár egy kézzel is kinyithatjuk. A Lenovo esetében az a helyzet, hogy egyrészt az éles első perem miatt nehéz megfogni a fedlapot, másrészt pedig nehezen járnak a zsanérok, így nehéz kinyitni a fedelet.

A zsanérok megfelelően a helyén tartják mindhárom gép kijelzőjét, mozgatásra a kategóriának megfelelő kilengést tapasztalhatjuk. Az Asus egy kicsit itt is gyengébben teljesít, nagyobb lengéssel, kisebb csillapítással kezelik a zsanérok a mozgatást.

A nyitási szög az Asus és a Lenovo esetén 135 fok körül alakul, az Acer valamivel nagyobb szögben nyitható, 160-165 fokig.

Nyitott állapotban a kijelző keret és a kijelző mindhárom gépen matt fekete. A belső rész a Lenovonál matt fekete fém, mely a mostanában divatos gumiszerű bevonatot kapta. Díszítésként a billentyűzet feletti részen, a kijelző alján valamint a zsanéron fényes betét található és piros hangszórórácsok. Az Acernél sötétszürke műanyag a billentyűzet keret, az Asusnál matt ezüst fém. A billentyűk mindhárom gépnél feketék, a Lenovonál piros széllel. A Lenovo esetén gyakran fogjuk viszontlátni ujjlenyomatainkat a csuklótámaszon, az Acernél mérsékelt ez a hatás, az Asusnál pedig szinte láthatatlanok a világos felület miatt.

Az alsó rész merevítése a Lenovonál kiemelkedő, a másik két gépnél átlagos. Érdekes, hogy az Acer műanyag háza merevebbnek tűnik, mint az Asus fém borítású alsó egysége, de a különbség nem túl jelentős. A Lenovo alja fémből készült, a másik két gépé matt fekete műanyagból, de ugyanúgy ellátják a feladatot, itt nem jelent sok előnyt a fém kialakítás.

A gépek alapterülete nagyjából megegyezik, legkisebb az Asus, legnagyobb a Lenovo, de csak pár mm-es eltérés van. A vastagságnál már nagyobb a különbség, az Asus 22 mm, a Lenovo 26, az Acer pedig 30 mm vastag a legvastagabb ponton. Ez az Asust kecses, könnyed géppé teszi a többiekhez képest. Nem meglepő, hogy a K501 a legkönnyebb, mindössze 2 kg, az Acer 2,4 és a Lenovo 2,6 kilogrammjával szemben.

Csatlakozók

Játékos gépekről lévén szó valószínűleg senki nem akarja majd külső billentyűzetről használni őket, hiszen akkor asztali gépet vett volna. Viszont egérből mindenki külsőt fog használni, hiszen a touchpad nagyjából alkalmatlan mindenféle játékra. A csatlakozókhoz ez a téma úgy kapcsolódik, hogy némely gyártó képes teljesen elrontani a csatlakozók elhelyezését és például a jobb oldalra helyezni az olyan csatlakozók zömét, melyekből valamilyen kábel lóg ki használatkor (töltő, külső hdd). Ez pedig nagyon sokszor útban lesz az egerező kéznek.

Az Acernél vegyes a kép, hiszen a töltőcsatlakozó jobb oldalra került, de szerencsére L alakú, így rögtön ki lehet vinni a kábelt a gép mögé. A töltőn kívül csak egy usb2-es port került erre az oldalra, ami tökéletes lehet egy vezeték nélküli egér vevőjének. A gép elejére két visszajelző led és egy SD kártyaolvasó jutott. Bal oldalon találjuk a csatlakozók zömét, itt kapott helyet a két USB3-as port, a headset csatlakozó, a DSUB és a HDMI csatlakozó és a gigabites LAN csatlakozója is. A gép hátuljára nem került semmi, alul pedig terjedelmes szellőzőnyílásokat találunk, de szerelőablakot sajnos nem. Baljósan néz a bővítésre vágyó felhasználóra a 17 darab csavar…

A Lenovo kicsit más koncepció alapján építkezik, itt sajnos szinte az összes csatlakozó jobb oldalra került. Elöl itt sincs más, csak visszajelző ledek, jobb oldalon két USB3-at, a HDMI és a LAN csatlakozót és a biztonsági zár csatlakozóját látjuk. Hátra került a hűtés kivezetése, mely bár első ránézésre óriásinak látszik, de valójában kicsit átverős, a design-rácsnak csak a kétharmad része funkcionál valódi kivezetőként. Bal oldalon a töltőnyílást, egy USB2-es csatlakozót, a kombinált fejhallgató-mikrofon nyílását és a recovery gombot találjuk. Alul méretes hűtőrácsot láthatunk, mely porszűrő betéttel van ellátva. Ezt rögtön észre is vesszük, mert néhány órás működés után már látszik rajta a por. Érdemes lesz gyakran ránézni és kitisztítani. Ezen kívül itt található a mélynyomó kör alakú nyílása is.

Az Asusnál már valamivel jobb a helyzet, ha nem is annyira, mint az Acernél. Elöl itt sem találunk mást, csak visszajelző ledeket. Jobb oldalon találjuk az SD olvasót, két USB2 csatlakozót, a headset csatlakozóját és a biztonsági zár nyílását. Hátul a zsanér mögé rejtették a hűtés kivezetését, ami így a kijelzőre fújja a meleg levegőt. Bal oldalra került a töltő, a LAN és a HDMI aljzat valamint a két USB3-as csatlakozó. A gép alján egészen kicsit hűtőrács van és a többihez hasonlóan itt sincs szerelőnyílás.

Beviteli eszközök

Mindhárom gép teljes méretű, numerikus résszel ellátott billentyűzetet kapott. A billentyűzet elrendezése és feliratozása nagyjából rendben van, az Asusnál kicsit furcsa, hogy a magyar ékezetes karakterek másfajta betűtípussal kerültek feliratozásra, mint a többi betű. Az Acernél pedig a kurzormozgató billentyűk sikerültek kicsit zsúfoltra, illetve néhány gomb összeépült a mellette lévővel. Itt a bekapcsoló gomb is a billentyűzet része lett, erre nem árt figyelni, könnyű véletlenül kikapcsolni a gépet.

Háttérvilágítás témában vegyes a kép, a Lenovo áll az élen a két fokozatban állítható és kikapcsolható piros háttérvilágítással. Őt követi az Acer, ahol fehér a háttérvilágítás és nem állítható, csak ki-be kapcsolni tudjuk. És végül az utolsó az Asus, ahol nincs háttérvilágítás (legalábbis ebben a modellben, mert amúgy a K501-ből van háttérvilágításos változat is).

A billentyűk felülete a Lenovonál hagy némi kívánnivalót maga után, ugyanis fényes, csúszós felületűek a gombok, a gépelés nem esik túl jól rajta. A leütési visszajelzés is ennél a gépnél a leggyengébb, az Acer és az Asus esetében valamivel határozottabb, de messze elmarad egy üzleti, gépelésre tervezett gép billentyűzetétől. A gombok stabilitása az Acer esetében a legjobb, kicsi az oldalirányú mozgás és leütéskor sem zörögnek. A Lenovonál és az Asusnál enyhe zörgés figyelhető meg, különösen a nagyobb gomboknál (space, enter).

Mindhárom gép a ma divatos clickpad-et kapta, ahol a gombok egybeépültek az érintőfelülettel és az egész touchpad kattintható. A méretet tekintve az Acer és az Asus esetében nagyobb, a Lenovonál valamivel kisebb touchpadot kapunk. A padok felülete mindhárom gépnél megfelelő, de a kezelés során zavaró a különálló gombok hiánya.

Hang, kommunikáció

Fontos téma a játékos gépeknél a hangzás, ugyanakkor nehéz objektíven megítélni egy-egy gép hangját, hiszen sok a szubjektív tényező. A három gép közül nekem az Asus hangja tetszett a legjobban és a Lenovo a legkevésbé. Az Asus hangjában kicsit sok a magas és nagyon kevés a mély, ráadásul a hangszórók maximális hangerőn is elég halkan szólnak. Ugyanakkor a középtartomány a helyén van, nincs doboz effektus és a sztereó hatás is megfelelően érvényesül a gép előtt ülve.

A második helyezett kb. holtversenyben lett az Acer és a Lenovo. Az Acernél már jobb a hangerő (bár hangorkánról nem beszélhetünk itt sem), nincsenek eltúlozva a magas hangok, a középtartomány viszont enyhe dobozszerű hatást kap és a mélyek sem jelennek meg. Ez így kevés egy játékos gépnek, de legalább nagy hangerőn sincs torzítás. A Lenovo az egyetlen gép a három közül, ahol némi mélyhang is hallható, de sajnos nem tiszta, itt is előjön a dobozszerű tompa hatás. Ráadásként a sztereó hatás szinte teljesen elvész, olyan az érzés, mintha csak egy hangszórónk lenne középen. A közép és magas tartomány kevésbé tiszta, mint az Asusnál, cserébe a hangerő kb. kétszer akkora, a gép közelében már zavaróan hangos tud lenni.

Összességében úgy gondolom, hogy aki kiad ennyi pénzt egy játékos gépre, az mindenképp szerezzen be mellé egy normálisabb hangszórót vagy fülhallgatót, mert a gépek hangszórója nem ad túl nagy élményt.

Kapcsolatok terén egyik gép sem hoz különlegeset, de mindegyikben megvannak a mai kornak megfelelő vezetékes és vezeték nélküli eszközök. Mindhárom gépben gigabites LAN csatlakozót találunk, a Lenovoban AC-s, az Acerben és az Asusban N-es wifit és 4.1-es bluetooth-ot. A wifi jelerőssége az Asusban gyengébb, a másik két gépben körülbelül azonos szintű.

Kijelző

A gépekbe 15,6-os fullhd felbontású panelek kerültek, a technológia a Lenovo esetében IPS, a másik két gépnél sajnos csak TN. Ennek megfelelően egymás mellé téve a gépeket jelentős különbség látszik a megjelenő kép színeiben, kontrasztjában a Lenovo javára. Ezen még az sem ront, hogy a Lenovo kijelzőjének felső részén jelentős bevilágítást produkál a nem túl pontos összeszerelés.

A kijelző fotókon is a szokásos sorrendben vannak a gépek: elöl az Acer V5, középen az Asus K501, végül az IPS panelos, sokkal jobb betekintési szögű és kontrasztú kijelzővel szerelt Lenovo Y700.

Processzor

A fejezet helyes címe az lenne, hogy „Processzorok”, hiszen a három gépbe három különböző központi egység került. Az Acerben az Intel legfrissebb, Skylake architektúrás, valódi négymagos I5-ös cpu-ja dolgozik, mely a 6300HQ jelzést kapta. Az Asus eggyel régebbi, Broadwell-es egysége I7-5500U névre hallgat, ahol az U jelzősből kiderül, hogy az I7 ellenére ez csak kétmagos, energiatakarékos cpu. A Lenovoban pedig az AMD megoldása található, mely FX 8800P névre hallgat.

Ha a magok számát nézzük, akkor tehát van két négymagos (Acer, Lenovo) és egy kétmagos (Asus) cpu-nk. A végrehajtási szálak száma mindhárom gépnél 4, hiszen az I5-6300HQ nem támogatja a Hyperthreading-et, a négymagos AMD processzor is négy szálon dolgozik, a kétmagos I7-5500U viszont két magja ellenére a hyperthreadingnek köszönhetően szintén négy szálon képes végrehajtani az utasításokat.

A gigahertz-eket tekintve a verseny úgy áll, hogy nyer az U-s I7 (2,4 Ghz), második az I5 (2,3 Ghz) és végül az FX8800p következik 2,1 GHz-cel. Változik a sorrend, amennyiben figyelembe vesszük a turbo módot (melyet a cpu-k általában egy mag terhelése esetén képesek elérni), itt az AMD megoldása kerül az élre 3,4 GHz-cel, ezt követi az I5-ös 3,2 GHz-cel és végül az energiatakarékos I7-es 3 GHz-cel.

Amennyiben valakit a fogyasztás érdekel, itt természetesen az U-s cpu nyer, a 14 nm-es technológiával készülő I7-es TDP-je mindössze 15W. Őt követi a 28 nm-en készülő FX8800p 35W-tal, végül a szintén 14 nm-es I5-ös 45W-tal zárja a sort.

Teljesítmény tekintetében érdemes megnézni a magonkénti és az összteljesítményt is, hiszen sok régebbi játék nincs optimalizálva többmagos használatra. Amennyiben ilyen játékkal játszunk, az Acerrel járunk legjobban, az I5-6300HQ egymagos teljesítménye messze jobb, mint a mezőny többi tagjáé, közel 40%-kal erősebb, mint a második helyezett I7-5500U. A harmadik helyet az I7 mögött nem sokkal (10%) lemaradva az AMD megoldása foglalja el. Ha újabb játékokkal játszunk, a többmagos teljesítményt érdemes figyelni, természetesen itt a kétmagos I7 nem tud labdába rúgni. Az első helyet itt is az I5 szerzi meg, őt követi kb. 20%-kal lemaradva az AMD megoldása, majd a végén közel 30%-os hátrányban az energiatakarékos kétmagos I7 következik. A végére egy megjegyzés kezdő notebook vásárlóknak: jól látható, hogy a gigahertzeknek vajmi kevés köze van a cpu valódi teljesítményéhez.

Grafikus kártya

Összesen ötféle grafikus chip értékelése következne most, de a cpu-ba integrált vga-k tesztjét elhagyjuk, egy játékos gépnél talán nem mérvadó ezeknek a teljesítménye. Említés szintjén: az Acerben a legfrissebb Broadwell platform Intel HD Graphics 520-asa dolgozik, amikor nincs 3D teljesítményre szükség, az Asus esetében HD 5500-nak hívják az integrált kártyát, az AMD-nél R7-nek vagy kódnevén Carrizo APU néven emlegetik a proceszorba épített grafikus gyorsítót. KKözös tulajdonságuk, hogy csak akkor dolgoznak, amikor nincs szükség nagy teljesítményre és mindhárom gépnél teljesen automatikus a váltás a dedikált és az integrált vga-k között.

A három gépben kétféle dedikált megoldás dolgozik. Az Acer és az Asus esetében az Nvidia Geforce GTX 950M kártyáját találjuk (itt a kártya elnevezés kis túlzás, hiszen a grafikus chip és a hozzá tartozó memória az alaplapra van forrasztva), a Lenovo esetében pedig az AMD megoldását láthatjuk, mely Radeon R9 M385X névre hallgat. Mindkét kártya középkategóriás és mindkettő körülbelül 1 éve van jelen a piacon. A chipek teljesítménye közel azonos, gyártási technológiájuk is hasonló (28 nm-es), órajelük és a shader processzorok száma is nagyon közel áll egymáshoz. Az egyetlen, de jelentős különbség, hogy a 950M-eket jelen konfigurációkban DDR3-as memóriával szerelték, míg az AMD megoldása DDR5-ös ramot kapott, ráadásul a mérete (4GB) is kétszer akkora, mint az Nvidia kártyákon lévő (2GB).

Ha a teljesítményt nézzük, azt láthatjuk, hogy a két kártya körülbelül azonos szinten teljesít, az Acer előnyét egyértelműen a cpu okozza. A Lenovonak több játékban is gondja volt a nyers teljesítményének megfelelő fps elérésében, ez valószínűleg driver probléma lehet, amit talán egy későbbi verzióban orvosolnak. Ahol ki tudott bontakozni az AMD architektúra, ott nagyjából ugyanolyan teljesítményt nyújtott, mint az Nvidia platform.

Üzembe helyezés

Az Y700-nál nagyjából minden eszközt felismert a Windows, egyedül az ACPI driver hiányzott. A videokártyához a 15.201-es verziójú Catalyst került fel, mely 2015. szeptemberi kiadás.Mindhárom gépet gyári állapotú HDD-vel kapcsoltam be és csak internetes kapcsolattal próbáltam teljes értékűen üzembe helyezni, egyszeri felhasználóként. A Windows 10 Home feltelepítése után vártam, hogy megjöjjenek a frissítések és a driverek. Tapasztalatom szerint érdemes legalább 30 percet várni ilyenkor bekapcsolt géppel, hogy rendben frissítésre kerüljön minden meghajtóprogram.

Az Asus K501-nél három ismeretlen eszköz volt, egyik itt is az ACPI, másik egy sokatmondó „PCI adatolvasási és jelfeldolgozási vezérlő” (erről rövid keresés után kiderült, hogy a becsületes neve Intel Broadwell Thermal Management Controller), a harmadik pedig az SM buszvezérlő. Az Nvidia driveréből a 10.18-as verzió került fel, mely 2015. augusztusi kiadás.

Az Acernél ütköztem először nehézségekbe, Limpus Linux operációs rendszer volt rajta gyárilag és valamilyen egzotikus formátumra volt formázva a HDD. Végül úgy sikerült Windows-t telepíteni, hogy a hddről egy másik gépbe áthelyezve letöröltem a partíciókat. Hiába, a Linux nekem mindig is űrtechnika lesz… Szerencsére további problémák nem voltak, a Windows valamennyi eszközt felismerte és letöltötte a megfelelő drivereket.

Ezek után természetesen, mint minden igazi gamer, frissíteni szerettem volna a videokártya drivereket a legújabb verziókra. AMD és Nvidia esetén is könnyedén megtaláltam a driver pakkot, letöltés után elindítottam a telepítést, NEXT-NEXT-FINISH egyszerűségű folyamaton végigklikkelve mindhárom gépre gond nélkül felkerült a legfrissebb videokártya driver.

Memória, háttértár, bővíthetőség

Három gép, háromféle memória összeállítás. Menjünk névsorban:

Az Acer V5-ben a friss hardver mellé friss memória is jár, így DDR4 modul került bele, egy darabban, így viszonylag könnyű (lenne, de erről később) bővíteni.

az Asus K501-ben 8 GB DDR3 ramot találunk, méghozzá két darab 4 GB-os modul személyében. Ez azt is jelenti, hogy további bővítés csak az egyik modul beáldozásával valósítható meg.

Végül a Lenovo 4 GB DDR3 ramot tud felmutatni, mely szintén egy modulként van beszerelve.

Háttértárként valamennyi gépbe HDD-t szereltek. Az Acerben egy Toshiba MQ01ABD100 típusú, 5400-as fordulaton üzemelő 1 terrabyte-os merevlemez dolgozik, munkáját 8 MB cache segíti. Lassú darab, nem ajánlott rendszermeghajtónak, szerencsére van egy m.2 foglalat eldugva a gépben, melybe betehetünk (beletehetnénk) egy mai kornak megfelelő sebességű ssd-t.

Sajnos az Asus sem áll jobban háttértár terén, mert bár itt is van SSD hely, de alapból csak egy lassú, 5400 rpm-es, 1 TB-os hdd-t kapunk, mely a HGST-től érkezett (HTS541010).

És végül a Lenovo következik, ahol semmivel sem jobb a helyzet: 5400 rpm, 1 TB, ezúttal a Western Digitaltól (WD10SPCX). És itt is van lehetőség a bővítésre, az m.2 foglalat segítségével.

A bővíthetőség egy játékos gépnél talán nem a legfontosabb jellemző, de természetesen a tesztben érintjük ezt a témát is. Szerelőablakot egyik gépen sem találunk, a belsőhöz való hozzáféréshez a gépek alját kell eltávolítani.

Az Acer a szervizesek rémálma lesz. Nem elég, hogy szám szerint 17 csavart kell kicsavarni, hogy leszedhessük az alját, de maga a leszedés sem egyszerű művelet, az erős (és törékeny műanyag) kapcsokat szét kell pattintani, a hangszórókábelt ki kell húzni az alaplapból és eközben vigyázni kell, hogy se a lötyögő akkumulátor, se a jobb oldali, külön áramköri lapkára szerelt USB port ne landoljon az ölünkben. Összeszereléskor pedig a bal oldali csatlakozósort fenyegeti a letörés veszélye.

Hasonló a helyzet a Lenovo esetén is. Bár itt kevesebb (11) csavart kell kitekerni, de hasonló módon kell megküzdeni az alsó lapot a helyén tartó pöckökkel illetve vigyázni kell a design-os hangszóróráccsal. Szerencsére itt nem várnak ránk olyan csapdák, mint az Acer hangszórókábele vagy egyéb kipotyogó alkatrészei.

És végül az Asus sem kimondottan szerelőbarát laptop, 10 csavar és kb. 20 pöcök várja a bátor vállalkozót, aki mondjuk ssd-t szeretne tenni a gépébe.

Hőmérséklet, zaj, üzemidő

Elérkeztünk a nagyteljesítményű gépek legfontosabb részéhez, a hűtés teszteléséhez. Kritikus része ez az összképnek, hiszen az elégtelen hűtés nem csak a teljesítményt befolyásolja, hanem az alkatrészek élettartamára is jelentős befolyással bír. A másik fontos szempont a hűtés hangja, hiszen egy játékos gépnél nem (meg úgy egyáltalán egyik gépnél sem) túl megnyerő, ha nem halljuk a hangokat a zúgó ventilátor miatt. A tesztelés három lépésben történt, elsőként otthagytuk a gépeket az asztalon 15-20 percre, közben nem futott az előtérben program, csak a Windows háttérben zajló folyamatait kellett kiszolgálnia a gépnek. A második lépés 25-30 percnyi játék után történő mérés volt, a harmadik pedig a 20 percig együtt futtatott Prime95 és Furmark stressz tesztek által kiváltott melegedés. Fontos megjegyezni, hogy ilyen terhelést normál használat esetén nem fognak kapni a gépeknek, ez inkább csak amolyan elméleti teszt.

A Lenovo hűtése bántóan hangos. Nem csak terhelt állapotban, de terheletlenül is éles, sivító hangot ad. Amikor felpörög, akkor pedig zavaró, még hangos játék mellett is hallható. A teljesítménye az alkatrészeket megfelelően lehűti, a cpu csak 82 fokig melegedett, ami átlagosnak mondható. Nem ilyen jó a helyzet a felületi hőmérsékletekkel, ahol a billentyűzet jobb oldali részén bőven 40 fok feletti hőmérsékleteket is tapasztalhatunk, ami már nem csak meleg, de zavaró és kellemetlen.

Az Acernél a hűtés hangjával nincs gond, terhelt állapotban is maximum közepesen hangosnak mondanám, terheletlenül szinte nem is hallani. Sajnos azonban nehezen birkózik meg a hardverek hőtermelésével, a processzort még csak-csak elbírja órajel esés nélkül (85 fok), de a vga órajele rövid terhelés után 1,1 GHz-ről 900 Mhz alá esik, miközben a hőmérséklete a már nem túl egészséges 92 fokra is felkúszik. Eközben a felszíni hőmérsékletek sem hozzák az elvárhatót, a billentyűzet középső része 53 fokra melegedett fel.

Az Asus a fentiekkel ellentétben gond nélkül vette a terhelési teszt akadályait, órajel esés nem volt és a kezelőszervek is bőven 40 fok alatt maradtak. Mindeközben a hűtés hangja sem emelkedett a bántóan hangos tartományokba. A hűtési verseny egyértelmű nyertese a K501 lett. Nyilván ebben szerepe van a kétmagos, energiatakarékos cpu-nak is, de van pár olyan pont a többi gépben, amely enélkül is nagy negatívumot jelent.

Üzemidő tekintetében nem meglepő módon az Asus nyert, hiszen cpu-ja mindössze 15W-ot fogyaszt. Ennek a gépnek van a legkisebb kapacitású akkuja (48Wh), ez súlyban is jelent valamennyi pluszt (illetve mínuszt). A Lenovo a legnagyobb (60Wh) akku ellenére is az utolsó helyen végzett, sajnos még mindig érvényes, hogy az AMD fogyasztásban nem éri utol az Intelt, ami notebook vonalon különösen fontos lenne (bár talán játékos gépeknél annyira nem számít).

Értékelés

Ha megnézzük a három gép adatlapját, azt láthatjuk, hogy nagyon hasonlítanak egymásra. Mindháromnak van némi előnye a másik kettőhöz képest és a teszt során mindháromnál találtunk gyenge pontokat. A szubjektív értékelés során menjünk ABC sorrendben, kezdjük az Acer V5-tel. A gép meglehetősen friss és erős processzort kapott, de sajnos csak egy viszonylag gyenge, DDR3 rammal szerelt grafikus kártyát. Nem túl jó az anyaghasználata, különösen a belsőn látszik, hogy nem az öröklétnek készült. A hűtés is hagy kívánnivalót maga után, nehezen birkózik meg a négymagos processzor által termelt hővel. A kijelző csak TN panel, ráadásul a PWM vezérlési frekvencia elég alacsony, ami arra érzékenyeknél gondokat okozhat. A gép ára némileg tükrözi a gyengeségeket, hiszen ez a legolcsóbb darab a tesztelt gépek közül. De úgy gondolom, hogy az ár-érték aránya még az alacsonyabb ár mellett sem megfelelő, így az Acer gépe végez nálam az utolsó helyen.

Az Asus gépét a korábbi tesztben már megdicsértem, egy jól összerakott, jó anyagokkal operáló, kategóriájában megfelelően erős hardverrel és ahhoz illő hűtéssel ellátott gépet kapunk a pénzünkért. Ez a gép a legkönnyebb és a legvékonyabb a teszteltek közül, kritika egyedül a TN paneles kijelzőt és a háttérvilágítás nélküli billentyűzetet érheti. Nálam az Asus K501 nyerte a tesztet.

A Lenovo Y700 a legdrágább darab, és hardver szempopntjából is kakukktojás, hiszen AMD processzort és videokártyát kapott. Előnye a teljesen fémből készült ház és az IPS kijelző. A hardver teljesítménye valahol az Acer és az Asus között van. Ugyanakkor becsúszott néhány bosszantó hiba. Egyik ezek közül a billentyűzet, melynek csúszós gombjai kényelmetlenek, nem jó rajtuk gépelni. A fém felületek jót tesznek a stabilitásnak, de rettenetes módon gyűjtik a port és az ujjlenyomatokat. A harmadik, döntő szempont pedig a gép hangja volt, a sivító, nyöszörgő hűtés, ami játék alatt kifejezetten kellemetlen hangokat produkált. Így a Lenovo az Acert leelőzve, de az Asus mögött lemaradva a 2. helyen végzett a szubjektív megítélésem szerint.

Case