A routerek egyik szerepe a beérkező adatcsomagok továbbítása a célállomás(ok) felé a lehető legoptimálisabb úton, a másik pedig a csomagok szétosztása a megfelelő állomás felé. Ha az internetkapcsolatunkat szeretnénk több gépen is használni, a router az optimális választás. A mai piacon kapható leggyorsabb eszköz 108mb bit/sec sebességű (b(11mb/s)+g(54mb/s)+d(108mb/s)). Hozzákapcsolható Adsl és a Chello is.
Az első lépés a WLAN router bekötése a hálózatunkba, illetve az új hálózat kialakítása
A router beüzemelése után a modem és a PC közt futó kábelt húzzuk ki számítógépükből, majd csatlakoztassuk routerünk WAN portjába. Asztali gépünket a routerhez kapott kábellel kell összekötni a routerrel úgy, hogy az egyik végét a LAN csatlakozóba dugjuk, mig a másikat a PC hátuljába, méghozzá oda, ahol eddig a modem drótja volt dugva. Ezzel be is kötöttük a hálóba újdonsült barátunkat, innentől következhet a router és a hálózat konfigrációja.
A router beállítása
A legtöbb router a kedvenc internetböngészőnkből konfigurálható általában a http://192.168.0.1, 0.2 vagy 0.2 címen. Az adminisztrációs felülethez belépési azonosítóval és jelszóval férhetünk hozzá, ezt a routerhez mellékelt leírásban meg is találhatjuk. Az adminjelszót és nevet már az első belépéskor szerencsés megváltoztatni. A legtöbb router rendelkezik egy varázslóval, mely néhány lépésben végigvezeti a felhasználót a kulcsfontosságú beállításokon:
– az adminisztrációs jelszó és név megváltoztatása, időzóna, pontos idő, dátum
– WAN: – itt adhatjuk meg, hogy milyen fajta internetelérésünk van, DSL, Chello (kábel), egyéb, illetve, hogy statikus vagy dinaimikus IP-címet kapunk-e a szolgáltatótól.
– LAN: itt a router saját IP-címét adhatjuk meg, és a tartománynevet, ha rendelkezünk domain-el.
– DHCP: itt állíthatjuk be, hogy a router automatikusan osszon-e IP-címet minden csatlakozni kívánó eszköznek, vagy fix címtartományból dolgozzon.
Wireless
Első lépésben célszerű a vezetéknélküli kapcsolatot beállítani. Amikor a hálózati eszközök csatlakozni kívánnak egy vezetéknélküli hálózathoz, egy azonosítót (SSID) keresnek. Ez egy szabadon beállítható név, mellyel a hozzáférési pontunkat elnevezhetjük (pl: OtthonNet). A „Security” opció alatt konfigurálhatjuk a hálózat biztonságát – talán ez a legfontosabb beállítás egy olyan rendszernél, amit mindenki „lát”. Általában a nyílt állomás, WEP és WPA titkosítási módok közül választhatunk, ebből a legbiztonságosabb a WPA, de nyugodtan használhatjuk a WEP titkosítást. Ezután adjuk meg a jelszót a hálózathoz, célszerű meglehetősen hosszú és bonyolult karaktersorozatot megadni. Amennyiben ezt nem tesszük meg, hálózatunkra bárki felcsatlakozhat…
WAN
Amennyiben ADSL előfizetéssel rendelkezünk, válasszuk a PPPOE menüpontot. Itt kell megadnunk a szolgáltatótól kapott felhasználónevet és jelszót, valamint a névkiszolgáló (DNS) szervereket. Innentől kezdve a számítógép helyett a router fog csatlakozni a szolgáltatóhoz, és – beállítástól függően – folyamatosan kapcsolatban tartja a vonalat. számítógépünk ezentúl egy egyszerű belső hálózat klienseként csatlakozik.
Kábelnetes felhasználóknak általában a dinamikus IP-cím kérést kell választaniuk, ekkor a szolgáltató automatikusan oszt címet az állomásnak, egyes előfizetés-típusoknál pedig fix címet is kaphatunk, ekkor a „static” opciót jelöljük be és adjuk meg szolgáltatónk által megadott címeket. A kábelneteseknek a legfontosabb a MAC address beállítása. Mivel a legtöbb kábelnet-szolgáltató csak egy bizonyos, fizikai cím alapján előre regisztrált hálózati kártyát enged felcsatlakozni, értelemszerűen a routerünk eltérő MAC-címmel nem fogja tudni elérni a szolgáltatást. Ennek a problémának a kiküszöbölésére a legtöbb routerben van egy bizonyos „Clone MAC address” opció, mellyel az éppen a routerre csatlakozó gép (melyről a konfigurálást végezzük) MAC-címének lemásolását teszi lehetővé. Ezzel mintegy átverjük a szolgáltatót, mert így az internetszerver úgy látja, mintha továbbra is a regisztrált hálózati kártya kérné a csatlakozást. Az eljárás nem ütközik törvénybe, nyugodtan használjuk, megspórolunk vele egy hálózati kártya-újraregisztrálást.
LAN
A LAN-beállításoknál maga a router belső hálózatban érvényes IP-címét állíthatjuk be, ez általában 192.168.0.1, vagy 1.1, 2.1, nem is érdemes átállítani.
DHCP
A DHCP, azaz dinamikus hálózati cím konfigurálás (Dynamic Host Configuration Protocol) segítségével automatikusan oszthatunk IP-címeket a routerre csatlakozó eszközök számára. Ha a DHCP mód mellett döntünk lehetőségünk van egy címtartományt kijelölni, melyből a DHCP gazdálkodhat. Számos routerben megtalálható az úgynevezett „Statikus DHCP” mód, mellyel még biztonságosabbá tehetjük hálózatunkat. Ezzel a módszerrel bizonyos MAC-címekhez rendelhetünk kiosztandó IP-címeket, így ha például tudjuk, hogy összesen három számítógép fog csatlakozni a hálózatra, beállíthatjuk a három számítógép MAC-címéhez a 192.168.0.100-102 címeket, majd a DHCP címtartományt is erre a három értékre korlátozva bebiztosíthatjuk, hogy több gépnek semmi esetben sem oszt IP-címet a routerünk. Ezekkel a beállításokkal idegen gépek még az SSID és a jelszó birtokában sem férhetnek hozzá a hálózathoz.
Fecó
