OnePlus 5 teszt – félig tele, félig üres

Bevezető

A OnePlus az a gyártó, akire mindenki azt hiszi, hogy kvázi a semmiből jött. Pedig nem, a két vezető, Pete Lau és Carl Pei az Oppónál formálódtak sokáig, annál a vállalatnál, ami most a második legnagyobb manufaktúra Kínában (okostelefonos szinten persze). A 2013-ban alapított cég robbant be a köztudatba, hogy remek áron kínált jóval drágább konkurensekhez hasonló hardvert. A fejlődés nem volt könnyű, el kellett azért valahol indulni, és talán a OnePlus 3T volt az a modell, ahol révbe értek.

Fel volt adva tehát a lecke tesztalanyunk megalkotásánál, aminél állítólag minden eddigi hibát próbáltak kiküszöbölni és hallgattak a felhasználók visszajelzéseire. A készülék a OnePlus 5 nevet kapta, egyrészt mert ez az ötödik csúcsmodell, másrészt pedig mert a 4-es Kínában egyszerre jelenti a számot és a halált (csak máshogy kell ejteni). A bemutató eléggé apple-ösre sikeredett, ahogy egyébként maga a telefon dizájnja is nagyon hajaz az almások csúcsmobiljára. A gyártó igyekezett mindent belerakni, amit ennyiért lehet, ami meg is történt, mégis maradt hiányérzete az embernek, vagy legalábbis már nincs az a “nagyon akarom” dolog, ami korábban.

Vékonynak vékony, de ez minden

A OnePlus már a bemutató előtt hirdette, igencsak karcsú készülékre számíthatunk, ami végül egy 154,2 x 74,1 x 7,3 mm-es és 153 grammos testet jelentett. Ezzel tehát nincs probléma, de az egyediségét teljesen elvesztette a mobil, amíg a 3T-t messziről meg lehetett ismerni, addig az 5-öst pillanatok alatt össze lehet keverni az iPhone 7 Plusszal, vagy éppen az Oppo R11-gyel. Persze ettől még szerethető a unibody dizájn, a minőségi matéria megmaradt, ahogy a remek összeszerelési minőség és a bal oldalra helyezett némítógomb is. Sőt, a 3,5 mm-es jack csatlakozót sem száműzték.

Az előlapon nem történt jelentős változás, ugyanúgy egy 5,5 hüvelykes, Full HD felbontású AMOLED kijelzőt bámulhatunk minden nap, mint az elődnél, alul pedig a remekül működő ujjlenyomat-olvasót tapicskolhatjuk. A szelfikirályok a 16 megapixeles másodlagos kamerával lehetnek még menőbbek, akad természetesen értesítő led is. Fogásra jó a telefon, de sajnos az ergonómiával nem foglalkoztak sokat, semmi extra vékony káva vagy lekerekítés nincs.

Kérhetjük a piac legerősebb mobilos hardverét

Igazából nem azzal üt nagyot a OnePlus 5, hogy Snapdragon 835-ös chipsetet kapott, hanem hogy ilyen áron. Ez a bivalyerős megoldás nyolc darab Kryo maggal rendelkező processzort, Adreno 540-es GPU-t rejt. Kétféle variánsban került piacra a készülék: a 64 GB-os adattároló mellé 6 GB RAM jár, a durvább, 128 GB-os tárhelyhez viszont nem kevesebb mint 8 GB-nyi rendszermemóriát pakolt a gyártó. Komoly teljesítmény. A rezgésen változtattak, kicsit magasabb “fekvenciát” pörög a motor, könnyedén megérezhető.

A rendszersebességgel eddig sem volt gond, hát még most. Olyan elképesztően szélsebes a szoftver, amit minden más eszköz megirigyelne, villámgyorsan megnyílnak az alkalmazások, könnyedén lehet váltani közöttük, a 8 GB RAM-os darabban pedig egyszerűen nem tudunk annyi programot elindítani majd visszalépni, hogy az ne kerülne eltárolásra a memóriában. AnTuTu? Bőven 174 ezer pont felett.

Felültek a dupla kamerás vonatra, de a sztereó hangszórósra nem

A hátlapra két darab kamera került: az egyik szenzor 16 megapixeles és f/1,7-es (Sony IMX398), a másik pedig 20 megapixeles (Sony IMX 350), de csak f/2,6-os, a kép élesítését PD-autofókusz segíti. A két szenzor együtt papíron 2-szeres, gyakorlatilag azonban “csak” 1,6-szeres optikai zoomot tesz lehetővé, kicsit füllentettek, de még így is rendben van a dolog. Az optikai képstabilizálás azonban kimaradt, ez kisebb pofon a felhasználónak, azért csak kisebb, mert elektronikus (EIS) azért van, a giroszkóp próbálja ellensúlyozni az apróbb mozgásokat.

A szoftver minden szükséges módot tartalmaz: 4K videofelvétel, lassított film, time-lapse, professzionális. Nyilván utóbbi a legizgalmasabb, hiszen lehet változtatni a fehéregyensúlyon, a záridőn, az érzékenységen, illetve a fókuszálás módján is. Ilyenek a sima fotók:

Ez pedig a különbség a sima és a zoomos alkotások között:

A kamera képe, nos, elég jó, de annyira azért nem esünk szét tőle, mint amennyire hájpolták. A zoom jól működik, veszteségmentes, néha hasznos tud lenni, a dinamikatartomány sem rossz, ellenben a vonalélesség már nem az igazi a széleknél, a sarkoknál. A részletességet sem tudom az egekig magasztalni, ennél azért már néhány konkurens előrébb jár, persze egyáltalán nem mondom azt, hogy ne lenne még így is az élmezőnyben a OnePlus 5. A vaku elég nagyot villan, az éjjeli fotók pedig abszolút vállalhatóak.

A cég a hangszóró tekintetében sem erőltette meg magát, alulra szerelt egy monó darabot és csókolom. Ez mondjuk elég jól szól, legalábbis hangosnak mindenképpen hangos, de illene valamit fejleszteni a dolgon, mert azért a Sony, a HTC, de akár az Apple megoldása is maga mögé utasítja. 3,5 mm-es jack kimenet viszont legalább van.

Nem fogjuk idegesen kapkodni a “levegőt”

Hogy miért? Mert az OxygenOS 4.5.3-as verziója süvít, ráadásul ennek alapját már az Android 7.1.1 adja, kétségünk se legyen afelől, hogy érkezik majd az Android 8.0 is ősszel. Igazából nem sok különbség adódik a gyári külsőhöz képest, néhány ikont azért új ruhába öltöztettek, de lényegében ennyi az észrevehető differencia.

Extra programmal lényegében nem találkozunk, van hangrögzítő, időjárás, naptár, galéria, térkép, YouTube, pár Google alkalmazás, számológép, óra, ilyenek. Az ujjlenyomat-olvasónak külön menüpont jutott, akár öt mintát is képes tárolni, a felismerési pontosság pedig hibátlan.

Az alul lévő vezérlőgombok sorrendje megcserélhető, sőt, megadható, hogy rövid vagy hosszú megérintésre milyen funkció induljon el. A zenelejátszó szerepkörét a Play Zene szolgáltatja, úgy fest, a Google programja szinte minden gyártót kezd meggyőzni.

Jelentősen jobb üzemidő

Sokan tartottak attól, hogy a vékonyság az akkumulátor kárára történik majd meg, ám ez egyáltalán nem lett igaz: 3300 mAh-s telep került a burkolat alá, ami USB Type-C-n keresztül tölthető, méghozzá irtózatosan gyorsan, ez a Dash Charge technológiának köszönhető. Az üzemidő sokkal jobb, mint a korábbi modelleknél, az egy nap gond nélkül megvan, de a két napot sem nehéz elérni, ha nem a telefonon éljük meg minden másodpercünket.

A világon szinte bárhol használható

Adatkommunikációs szempontból csak egy dologba lehet belekötni: nincs Bluetooth 5.0. Helyette 4.2-t kapunk, méghozzá LTE, A2DP, AptX HD szabványokkal. Dual SIM-es a telefon, de csak egy antenna van, tehát csak standby módban működik együtt a két kártya, microSD bővíthetőség nincs. A telefonban kétcsatornás, DLNA-képes, 802.11ac-s WiFi, A-GPS (GLONASS, BeiDou) található, a navigálás egyáltalán nem okoz gondot. A Cat.13-as LTE a világon szinte mindenhol használható, van B20-s frekvenciatámogatás is.

Remek telefon ennyiért, de nincs meg az azonnal kell érzés

Kezdjük ott, hogy a 6/64 GB-os változat körülbelül 154 ezer forintba, a 8/128 GB-os pedig 171 ezer forintba kerül. Ha csak a hardvert nézzük, ennyiért nagyon jó ajánlat a telefon, nem mellesleg pedig a konkurenciánál jóval olcsóbb. Ha azonban a szolgáltatásokat nézzük, akkor már nincs akkora fórban a készülék, hiszen odáig oké, hogy két kamerát szereltek rá, de ezzel azért nincs egyedül, már a középkategóriában is jönnek ilyen megoldások.

Nincs vízállóság, nincs vezetékmentes töltés, nincs extravagáns külső, nincs sztereó hangszóró, szóval azért tényleg csak annyit fejlesztettek a OnePlus 5-nél, amennyire feltételnül szükség volt ahhoz, hogy új modellként adhassák el az embereknek. Tény viszont, hogy aki most új csúcstelefont keres, annak bátran megakadhat a szeme a készüléken, de akinek nem a pénz, hanem az értékek számítanak, annak már inkább a Samsung, vagy éppen a HTC felé fog indulni a keze.

Ezeket a cikkeket Neked ajánljuk!

Vélemény, hozzászólás?