A tesztalanyt a Laptopszalon biztosította számunkra, mely megtekinthető és kipróbálható a Laptopszalon Budai üzletében.
Laptopszalon Buda
Cím: 1024 Budapest, II. ker., Lövőház u. 12. fsz. 1/d
Nyitva tartás: H-P: 10:00 – 19:00; Szo.: 10:00 – 18:00; V: Zárva
Tel: 20/612-1111
A Miix táblagépekkel a tavalyi év során találkozhattunk először. Már akkor érdemes volt egy fokkal több figyelmet szentelni a Lenovo üdvöskéjének, hiszen a legtöbb táblagéppel szemben billentyűzet fóliót is magába foglalt a csomag, amit ráadásul szinte ajándék árban mértek. Nos, a Lenovo Miix 2 10 egy fokkal drágább, mint úttörő elődje, de itt nem csak nyereségvágyból elkövetett emelésről van szó: valódi innovációt hajtottak végre a kínai mérnökök. Vagyis, nem csak egy egyszerű hardveres ráncfelvarrást kapott a Miix, hanem a koncepciót is újragondolták. A billentyűzet megmaradt, viszont egy mágneses-retesz rendszer segítségével csatlakoztatható ehhez a folióhoz maga a táblagép, jobb lett a kijelző, erősebb a hardver és több a port. Viszont, mivel nem csak reklámszöveget készítünk, a következőkben részletekbe bocsátközva közlöm tesztjeim eredményeit, elöljáróban pedig csak annyit, hogy tetszett.
Az első benyomás és a külső
Ahogy kezünkbe vesszük új Lenovo Miix 2 10 táblagépet, nem jár át az olcsóság érzése. Ez jó hír, hiszen ebből az összegből már egy tisztességes, belépőszintű noteszgépet is megvásárolhat az ember. Illúzióink azért ne legyenek, a tapintás hamar elárulja, hogy műanyagról van szó, de összecsukott állapotban, az elegáns ezüst-szürke színkombinációban akár azt is hihetnénk, hogy egy kisebbfajta ultrabook-ot sikerült birtokba vennünk. Ami viszont lényegesebb, hogy a Miix 2 több különböző használati módot is biztosít a felhasználó számára. Mivel táblagépről van szó, természetesen a billentyűzet foliótól elszakítva is munkára bírhatjuk. Ebben az esetben a fektetett mód viszonylag kényelmes használatot tesz lehetővé, ráadásul a sztereó hangszórókat sem takarja le kezünk ösztönösen. Állítva viszont már érdekesebb a helyzet, itt már sokkal inkább feltűnnek az éles élek, szinte olyan mintha a kezünkbe vágná magát a Miix – hosszú távon, ebben a formában használhatatlan. Itt van még standard laptop mód is, ahol viszont számolnunk kell azzal, hogy nem tudjuk a noteszgépeknél megszokott módon változtatni a kijelző dőlésszögét, hanem nekünk kell a 115 fokhoz igazodnunk. Ez nem túl baráti, de tekintve, hogy IPS panelről van szó, a betekintési szögek messze meghaladják a megszokottakat, így szinte mindenhonnan jól látjuk mi van a kijelzőn. Használhatjuk még a Flex, vagy Yoga sorozatból ismert állvány módban is, ami jobban kidomborítja a táblagép előnyeit, sőt kapunk néhány használható USB 2.0 portot és egy viszonylag tisztességes hangélményt is a JBL mélynyomónak köszönhetően.
Itt kell a kétségeket eloszlatnom: bár néha felmerültek csatlakozási problémák és meg kellett igazítani a táblagépet a dokkolóban, attól mégsem tartottam, hogy ne tartaná a mágnes kellő erővel a kapcsolatot a két részegység között. Nem azt mondom, hogy teljes odafigyelés nélkül szállítsuk a Miix 2-őt, de nem kell ördögtől valónak gondolni ezt a kialakítást, megoldást. A két rész együtt circa 1 kilogrammot nyom, ami viszonylag nehéz, de külön a táblagép 620 grammja nagyjából megfelel a méretbeli versenytársak súlyának. Az összeszerelés minőség jó, bár nem ajánlom a táblagép csavargatását, mivel nem túl bizalomgerjesztő hangoknak lehetünk a fültanúi. Összességében egy pofás kis eszközről van szó, az átlagnál több odafigyelést igénylő, de jól használható módokkal kínálva.
Beviteli eszközök
Milyen beviteli eszközök segítségével dolgozhatunk az új Miix fedélzetén? Itt van számunkra a standard választék: billentyűzet és érintőpad, valamint egy kis plusz, vagyis az érintőkijelző. Vegyük górcső alá először az utóbbit: az érintőkijelző 10.1 hüvelykes és 1920x1080p felbontást tár elénk. Maga a kijelző kapacitív és a nagy felbontás miatt, a pontosabb navigáció érdekében ajánlott a stylus toll használata. Némi érdekesség: a nagyfelbontásnak bizony hátránya is van és itt most nem az üzemidő befolyásolására gondolok. Van néhány régebbi alkalmazás, ami ilyen felbontás mellett, Windows 8.1 alatt fejtörést okozhat.
Az érintőkijelzőn kezelhető virtuális billentyűzet sem tudja viszont kiírtani a régi korok konvencióját így a kínai gyártó sem mondott le billentyűzetről és az érintőpadról; ezeket pedig egybeintegrálva találhatjuk meg a billentyűzet dokkolón, vagy divatosabb elnevezésén a billentyűzet folión. Az előbbihez való ragaszkodást még valamennyire megértem, de az utóbbit már kevésbé. Ezt a gondolatot pedig a kivitelezés is megerősítette bennem: a billentyűzet még csak-csak használható, az érintőpad viszont lényegében teljesen felesleges. Fizikai kiterjedése (8×4.5cm) már önmagában korlátozza a használhatóságát, szoftverezettsége pedig csak az alaplehetőségeket adja meg a felhasználónak (vagyis a duplaujjas görgetés, vagy a nagyítás egyelőre elérhetetlen álom). A billentyűzetről is egy kicsit bővebben: az egymás mellett levő Delete és Backspace gombok némi zavart okozhatnak a rendszerben, egyébként a nyomáspont alacsony, a billentyűk útja pedig túl rövid – néhány rövid gépelés azonban nagyobb fejfájás nélkül is kivitelezhető, igáslónak pedig úgy se ilyen eszközt használunk.
Kijelző
Tehát maga a kijelző a Miix 2 10 legnagyobb fegyvere: 10.1 hüvelykes (16:10) IPS panel, Full HD (1920x1080p) felbontással. Ez azt garantálja a számunkra, hogy tűéles részletességgel fogyaszthatjuk a különböző tartalmakat, kitűnő betekintési szögek mellett. Bár tükröződő felületről van szó, a fényerő garantálja számunkra, hogy szabadtéren is használható marad az eszköz sőt, igazság szerint használhatóbb, mint egy Transformer Book. A színhűség alapvetően jó, de volna még mit javítani ezen. Itt is érdemes hangsúlyozni, hogy állvány módban használva a táblagépet, nagyon jó felhasználó élményt garantál a Lenovo újdonsága és otthonunk bármelyik pontjára elhelyezve valódi unikummá válhat.
.jpg)
Teljesítmény
Teljesítmény tekintetében az egyik legfontosabb komponens a processzor, ami jelen esetben: Intel® Atom™ CPU Z3745, Quad Core™ SoC. A generációs ugrás relatív teljesítményben számottevő növekedést mutat, ez pedig azt jelenti, hogy félgőzzel is lekörözi a Miix 2 az elődjét. Az új SoC üzemidő tekintetében is előrelépést jelent, hiszen így csak 4 wattos fogyasztást kell realizálnunk. A háttértár viszonylag gyors, a CrystalDiskMark eredményeit láthatjuk, viszont érdemes még megjegyezni, hogy az átlagos adatátviteli sebesség 66 MB/s maradt a teszt során – ez pedig bizony elmarad a Dell Venue 11 Pro 325 MB/s eredményétől, bár az is tény, hogy nem egy ligában játszik a két versenyző. Aztán itt van még a GPU is, az Intel HD Graphics (Bay Trail), max 667 MHz órajellel illetve a 2GB RAM, ami nem sok, de legalább kevés. Viszont egy ilyen méretű, ilyen kategóriájú eszköz esetében mindenki számára nyilvánvaló, hogy nem egy erőgépről beszélünk, így a nagy igényeket támasztó alkalmazások bizony megakasztják a rendszert. Az átlagos mindennapokban viszont szinte minden feladattal megbírkózik és ebbe beletartozik a Full HD videók kezelése is. A PCMARK 8 benchmarkján elért eredmény (1484 pont) pedig majdnem négyszer annyi mint az elődé, ami bizony valódi előrelépésnek nevezhető.
És hogy muzsikálnak ezek a rendszerelemek együtt? Tisztességesen. Mint, ahogy az előbb említettem, a mindennapos használat során nem olyan egyszerű megakasztani a rendszert. Természetesen számolnunk kell azzal, hogy a processzor nem a high-end kategóriában vert tanyát, ahogy a grafikus chip sem, de ezeket nehezen róhatom fel hátránynak, circa 140.000 HUF-ért. Egy dologra viszont igazán kíváncsi lennék: mSATA SSD háttértár működésére. Nem tartom kizártnak, hogy az amúgy sem beteges rendszert még inkább felgyorsítaná és így a felhasználói élményt még zökkenőmentesebbé tenné. Ejtsünk még néhány szót a játékokról, pontosabban a játékélményről: az alap, marketből is elérhető Windows 8.1 játékok természetesen nem okoznak gondot, ahogy a legtöbb böngészőből futtatható játék sem. Viszont az asztali játékok már sokkal inkább megterhelik a rendszert és az olyan, viszonylag igénytelen játékok is mint a Fifa 14 is csak alapbeállítások mellett élvezhető.
Hő-, és zajkibocsájtás
Hőkibcsájtás terén viszont azt kell mondanom, hogy egy viszonylag könnyen melegedő rendszerről van szó: már üresjáratban is belekóstoltunk a 37 fokba, terhelés alatt pedig majdnem 43 fokot mértem a felületen. A terheléses teszt során a különböző komponensek hőmérsékletei 70-80 fok között maradtak, ami aránylag nem veszélyes. Valószínűnek tartom, hogy szoftveres optimalizálás segítségével lehetne csökkenteni a felszínen tapasztalható magas hőmérsékletek problémáján és így összegészében jobban biztosíthatnánk az eszköz élettartamát. Zajkibocsájtástól pedig nem nagyon kell tartanunk, a processzor nem cicereg, aktív hűtés pedig nincs a táblagépben.
Csatlakoztathatóság, Kommunikáció, garancia, üzemidő, hangzás és kamera
Csatlakoztathatóság terén jár egy nagy piros pont a gyártónak és nem csak azért mert a billentyűzet folión két teljes értékű USB 2.0 port található, hanem azért mert a hálózati töltő adapterét egy külön csatlakozó segítségével dughatjuk be a táblagépbe (nem úgy mint a Toshiba esetében). Igen, ez azt jelenti, hogy emellett még elérhető egy microUSB port is, a mini-HDMI mellett, illetve az elmaradhatatlan kombinált audio ki-, és bemenet (3.5mm jack) is megtalálható. Tovább fokozva az élvezeteket: kis felfedező utat követően megtalálhatjuk a microSD kártyahelyet is. A kommunikáció terén semmi újdonság: WLAN modul (802.11a/b/g/n) a Broadcom műhelyéből, illetve Bluetooth 4.0. Annyit azért érdemesnek tartok megjegyezni, hogy a WiFi vétele nem tűnt a legjobbnak, már ami a hatótávolságot illeti – noteszgépem mellé téve az észlelt jel jóval alacsonyabb volt a két eszközön, az enyém javára. A Lenovo Miix 2 10 egy éves gyártói garanciával rendelkezik, ami hazánkban is érvényesíthető – minden tulajdonosnak azt kívánom, hogy ennek érvényesítésére ne kerüljön sor, mert jelenleg több rosszat hallani a Lenovo hazai szakszervizéről, mint jót.
Volt egy kérdés bennem: üzemidő tekintetében vajon mit fogok kapni? Nos, a válasz után nem kezdett el hevesebben verni a szívem; ‘csak átlagos’. Pedig, ha valamilyen téren érdemes energiát fektetni a táblagépek fejlesztésébe, véleményem szerint az az üzemidő. Hiszen miért is használjuk a tableteket? Szinte mindegy. Egyvalamiben azonban minden felhasználó megegyezik: nem azért, hogy a tulajdonunkban töltött idejük nagy részét egy hálózati csatlakozóhoz rabosítva töltse el. A részletesebb eredményeket táblázatban közöltem és biztos, ami biztos a BatteryEater-t is rászabadítottam a masinára. Nem rossz, de véleményem szerint lehetne jobb is. Némi energia gazdálkodással, tudatos használattal (pl. ha nem szükséges a WiFi és a BT akkor kikapcsoljuk) kitolhatjuk az üzemidőt. Lényegében ezzel adózzuk le a Full HD felbontás árát. A hangzás viszont egy újabb piros pontot érdemel: két hangszóró található magán a táblagépen, amit szerencsére a kezünkkel nem takarunk le ösztönösen, a billentyűzet dokkolón pedig megtalálhatjuk a JBL márkajelzéssel ellátott mélynyomót. Nem valószínű, hogy a szomszédok át fognak kopogni a teljes hangerő mellett, de állvány módban filmet nézve, vagy YouTube videókat fogyasztva kellő élményt biztosít.
A záróakkord előtt pedig ejtsünk még szót a kamerákról is. Az előlapi 2MP, míg a hátlapi 5MP. Bármelyikkel készítünk képet, nem fogunk elájulni az eredmény láttán, de lévén, hogy nem egy okostelefonról van szó, a minimumhoz elég: konferencia beszélgetések, kis tartalom megosztás. A megvilágításra azonban nem árt odafigyelnünk.
A záróakkord – verdikteljünk
Felmagasztalni nem fogom a Lenovo Miix 2 10 táblagépet, de nem tudok a mérlegre tenni annyi ellenérvet sem, ami miatt le kellene írnom. Az összeszerelés, anyaghasználat több mint elégséges, tetszik, igaz, ennél jobbat is láttam már a kínai gyártó műhelyéből. A mágnesesen csatlakoztatható billentyűzet folió ötletes megoldás és a mérnökök keze munkáját dícséri, nekem jobban elnyeri a tetszésem ez, mint a különböző tokokba pattintható verzió, vagy akár a Flex (ez utóbbinál már csak a teljesítmény miatt is a Miix 2 felé húz a szívem). Nem lötyög, nem kifejezetten ingatag, aránylag stabil tartást biztosít, de nem azt mondom, hogy nem érdemes rá odafigyelni, viszont attól nem kell tartanunk attól, hogy önálló életre kelve szeppukut követ el. A kijelző nagyon is tetszik, a Full HD IPS panelnek hála igen tisztességes képminőséghez volt szerencsém, olyanhoz amit a versenytársak nem tudnak felmutatni. Ez viszont az egyik rákfenéje lehet az üzemidő kérdésének, ami minden próbálkozás ellenére is csak átlagosnak mondható: kisebb felbontás mellett jóval hosszabb ideig bírják a hasonló súlycsoportban levő ellenfelek. Teljesítmény terén stabilan hozza a minimális elvárásaimnak megfelelő eredményt a Miix 2 10, vagyis a mindennapokban nem kell attól tartanunk, hogy rengeteg fejfájást fog okozni. Sőt, a legutóbbi tesztem során átfutott a kezem alatt a Lenovo Flex is és a kettőt összehasonlítva egyértelműen az előbbire tenném a voksomat. A portok mennyisége megnyugtat, nem kell attól tartani nem fogunk tudni valamit csatlakoztatni, bár azt is érdemesnek tartom megjegyezni, hogy igen csak nehezen tudtam bedugni a különböző teljesértékű USB eszközöket, viszont a mini-HDMI csatlakozónak köszönhetően, nagyobb tárhellyel kiegészítve (64GB igen szűkös) még HTPC-nek is el tudom képzelni. Összességében merem ajánlani a Lenovo Miix 2 10 táblagépet sőt, az olyan otthonokban ahol nem kifejezetten merül fel a szükség a mindennapi, órákon keresztül történő gépelésre, akár még a noteszgépek helyett is bátran kipróbálhatjuk, de azok kiegészítésére tökéletesen elegendő.
.jpg)
Ajánlott írások:
Miért vásároljunk tabletet szakkereskedésből?
Gabe
