A 150 000 USD értékű kutatási projekt jelentős kérdésekre adhat választ arra vonatkozóan, hogy a jelenlegi 3D nyomtatási technológiával mennyire lehet extrém-tartós dolgokat előállítani.
Dr, Sanna Siddiqui, a Floridai Műszaki Egyetem professzora 150 000 USD támogatást kapott egy olyan projektre, amely jelentősen javíthatja a 3D nyomtatott anyagok tartósságát és strapabírását. Ezek az alkatrészek nikkel alapú szuperötvözetből készülnek és lényegesen tartósabbak, mint bármely jelenleg kapható 3D nyomtatásra szánt anyag.
A kétéves projekt keretein belül Dr. Siddiqui csapata várhatóan 3D nyomtatott rakétahajtómű-alkatrészeket fog tesztelni, melyek hatalmas működési terhelésnek lesznek kitéve – szimulálva például azt, hogy miként reagálnának például egy NASA rakétakilövés során.
Tágabb vonatkozásban is érdekes lehet a dolog. Jelenleg a 3D nyomtatás inkább prototípus készítés, barkácsolás és egyéb (nem túl fontos) dolgokra van használva, melyek esetében a tartósság nem kulcsfontosságú tényező. Ha sikerülne tartóssá tenni ezeket, akkor akár a gyártók is alkalmaznák a technológiát, mivel rengeteg terméket lehetne így előállítani – akár olcsóbban, mint eddig.
techkalauz.hu – az online tech magazin
