Palo Altóban, egy hétköznapi szerda estén megint összegyűlnek azok az emberek, akik ma még őrültnek tűnnek, holnap viszont már ők diktálják majd az irányt. A StrictlyVC idei utolsó eseménye egy olyan lineupot rakott össze, amelyet nyugodtan nevezhetnénk „mission impossible”-nek, ha nem tudnánk, hogy ez a kör már több mint egy évtizede arról szól, hogy az elképzelhetetlent is elérhetővé teszi.
A sorozat végigjárta a világot, Washington DC-től Athénon át San Franciscóig, de a lényeg mindig ugyanaz maradt: megtalálni azokat a szereplőket, akiknek a nézete ma még futurisztikusnak tűnik, de valójában már most a következő technológiai korszak alapjain dolgoznak. Sam Altman 2019-ben például itt mondta először hangosan: az OpenAI üzleti modellje egyszerű — megépítjük az AGI-t, aztán megkérdezzük, hogyan keressünk vele pénzt. A közönség nevetett. Ő nem.
Az idei záróeseményen is pont ilyen, „mérnökökből garázsistenek” típusú emberek állnak majd színpadra. Kezdésnek itt van Nicholas Kelez, aki húsz évet töltött részecskegyorsítókkal az amerikai Energiaügyi Minisztériumnál, és most épp a félvezetőgyártás legnagyobb szűk keresztmetszetét akarja újraírni. Az egész modern chipipar ugyanis 400 millió dolláros, lézeralapú gépek köré épül, amelyeket egyetlen holland cég képes gyártani. Az amerikaiak találták fel, az európaiak viszik tovább. Kelez most visszahozná a technológiát: részecskegyorsító-alapú új megoldással, amerikai gyártással. Ami elsőre kockafejű fizikának hangzik, valójában geopolitikai tét.
Aztán jön Mina Fahmi és a Stream Ring története. Egy gyűrű, amely rögzíti a suttogott gondolataidat, és szöveggé alakítja. Igen, így hangzik elsőre: „már megint egy kütyü, ami messzire megy”. Csakhogy Fahmi és társa éveket töltöttek a Meta agyvezérelt interfészein dolgozva, mielőtt megalkották a saját verziójukat. A gyűrű nem barátkozni akar. Hozzá akar kapcsolódni a gondolkodásodhoz. A True Ventures mögöttük áll, ugyanaz a csapat, amely a Pelotont, a Ringet és a Fitbittet is a világ térképére tette.
A legmélyebb víz viszont Max Hodak nevéhez kötődik. A Neuralink korábbi társalapítója ma már a Science Corp élén olyan biohibrid agy–számítógép interfészeket épít, amelyek sejtszinten nőnek össze az emberi idegrendszerrel. Olyan embereknek ad vissza mozgást vagy látást, akik ezt már régen elveszítették. A technológia szerinte még csak most kezdi kapisgálni, mire képes. És ha valaki hisz abban, hogy 2035 gyökeresen más lesz, mint amit ma ismerünk, akkor az ő.
A befektetői oldal sem gyenge: Chi-Hua Chien és Elizabeth Weil, akik még azelőtt fektettek a Twitterbe, a Spotifyba, a TikTokba, a Slackbe, a SpaceX-be vagy a Coinbase-be, hogy ezek neve bármit is jelentett volna a világnak. Mindketten úgy gondolják, hogy a Szilícium-völgy teljesen félreérti a mostani helyzetet. Miközben mindenki az enterprise AI-ra önti a pénzt, ők valami másra figyelnek — és el is mondják, hogy mire.
A rendezvény házigazdája a PlayGround Global és Pat Gelsinger, az Intel korábbi vezérigazgatója. Lesz étel, ital, és egy olyan hangulat, amit csak akkor érzel, amikor a jövő ott áll melletted a sorban, egy pohár borral a kezében, és még nem sejti, hogy pár év múlva világgá nő a víziója.
