Acer Swift 5 ultrabook teszt

0
847

A legfontosabb kérdés az, hogy mire lehet használni egy ilyen laptopot. Úgy értem az alap dolgok mellett, mert az ára az nem alap és emiatt, nyilván többet vár tőle az ember. Lássuk!

Azzal, hogy egy Swift 5 járt nálam még nem sokat árultam el a gépről, ugyanis az Acer ultrabook családjának számos variánsa van. Ez a kis ékszeres doboz a hangzatos SF514-54T-700D azonosítót viseli, ami annyit tesz, hogy érdemes rá odafigyelni, ő ugyanis a család legerősebb tagja. Ez az ötös family a Swift 3-nál több extrával rendelkezik, viszont a Swift 7-es sorozatánál kedvezőbb áron. Tehát a Swift 5 az Acer arany középútja ultrabook kategóriában.

A gép egyik legnagyobb pozitívuma, amit ki is hangsúlyoznak mindenhol, a súlya. Ha csak úgy ismeretlenül a kezedbe adják, akkor elsőre olyan, mintha egy kopogós műanyagból készült játéklaptopot fognál. Egészen komolytalannak tűnik, hiszen a cucc nincs egy kiló. Aztán felnyitod és a stabil fémzsanérok, a magnézium gépház mokánysága rácáfolnak az első benyomásra. Lassan eltűnik az az érzés, hogy semmi anyag nincs benne, helyette kapsz egy szinte észrevétlen útitársat. Jó hír ez azoknak, akik nem szeretnek cipekedni, és ehhez társul az is, hogy az akkumulátor idő akár a 8-10 órát is elérheti, tehát a töltőt is otthon hagyhatjuk.

A selymes tapintású, matt felület nem őriz meg minden ujjlenyomatot, ami nagyon fontos, hiszen a ujjbegyem minden pontját bejárta ennek a gépnek. Két nap használat után is úgy tűnt, mintha csak az imént vettem volna ki a csomagolásból. Na jó, azért a fotókhoz le kellett egy kicsit törölnöm, de hétköznapi használat mellett nem tűnt volna fel. Ez a Kék – Charcoal színösszeállítás valójában az egészen sötétkék, a szén és a bronz ötvözete. Nem véletlenül használtam az ékszeres doboz hasonlatot, tényleg nagyon elegáns, a szem számára kellemes összhatást keltő színek ezek. Olyan üzletemberes, üzletasszonyos. Nem véletlenül, főleg ők a célközönség.

Bekapcsolás után az ujjlenyomatomat is rögzítette a készülék, ugyanis rendelkezik leolvasóval, ami meglepően jól működik. Néhány másodperc alatt memorizálta az ujjbegyemet, viszont használat közben már nem volt ilyen ügyes a szenzor, nagyjából minden második alkalommal jutottam be a desktopra ezzel a módszerrel. Valójában ennek akkor van értelme, ha sokáig nálad van a gép, hiszen egy idő után kitapasztalod, hogy miként kell ráillesztened az ujjad, és akkor ez az arány bizonyára javítható.

Ezt követően a billentyűzetet próbáltam ki. Mivel én sokat írok, így számomra fontos sarokpontja egy laptop megítélésének, hogy jól lehet-e gépelni rajta. Ami feltűnt, hogy a bal oldalon, mintha kettévágták volna a billentyűket. Kisebb a nulla és a shift is, mint az általam megszokottak. Kiderült, hogy mindez csak a szemnek furcsa, a gépelési élményt nem csorbítja, ráadásul a stabil magnéziumház ismét bizonyított. Nagyon jól használható klaviatúrát kapott a gép, amin hosszútávon is kényelmes a szövegbevitel. Se nem kopog, se nem lassú, szóval nekem megfelel.

Sajnos a billentyűzethez kapcsolódik egy negatívum is. Mivel a billentyűkön aranysárga betűk vannak, ezzel szemben alulról fehér fénnyel világítják meg. Néha jobban látni az áradó fényt, mint a betűket. Ez zavaró a sötétben, ha éppen olyan szögben találsz a billentyűre nézni, pedig nem nagyon tehetsz mást. Egyébként ez a világítás három fokozatban állítható és magától kikapcsol, ha nem használod. Így nem zavar filmnézés közben, de amikor újra gépelni akarsz, visszakapod a segédfényeket.

A kijelző kávája egészen keskeny, és a szerintem tökéletesen elég Full HD felbontású IPS panel gyönyörű feketét és mély színeket produkál. Ezenkívül nem szabad elmennünk a tény mellett, hogy a készülék érintőképernyős. Ez egyszerre pozitívum és nem pozitívum. Úgy értem tök jó egy ilyen extra, hogy nyugodtan hozzáérhetsz a monitorhoz, kihasználva a Windows 10 hibrid megoldásait és érintéssel is navigálhatsz, de sokkal többre nem igazán használható. Tehát negatívumnak semmiképpen nem nevezném, inkább egy nem túl sokra használható extrának. Ellenben újabb lehetőség, hogy az ujjlenyomataiddal összepacázd a gépet.

Gyakorló tablet felhasználóként az a tapasztalatom, hogyha érintőképernyőt használok, nincs szükségem a billentyűzetre, szeretek viszont pencilt használni, ami itt viszont nem áll a rendelkezésre. Amúgy kifejezetten kényelmetlennek érzem, amikor át kell nyúlnom a gép felett, hogy megérintsek egy gombot, amit a touchpad-del vagy egérrel ugyanúgy elérhetek. Egy szó mint száz, én nem hiszem, hogy túl sok hasznát venném az érintőképernyőnek ezen a gépen.

A tapipad méretes és nagyszerűen kezeli a gesztusokat. Egyedül a pöccintés-kattintás területén találkoztam kihívásokkal. Néha egyszerűen nem tudtam mit miért csinált a gép, miért hozta fel a menüt kattintásra, meg ilyenek, de ez a Windows hibája és pusztán beállítás kérdése, a hardware megbízhatóan és tökéletesen működik.

Már a bekapcsolásnál hallottam a hűtést halkan duruzsolni, ami nem zavaró, de különösebb terhelés nélkül is jelen van. Mivel a készülék láthatóan alul igyekszik kivezetni a hőt, érdemes erre odafigyelni, amikor ölbe vesszük. Egy párnán például bizonyára megfőne.

A tesztkészülékből nem spórolták ki az erőt. (Itt műszaki adatok következnek, amit úgy is összefoglalhatunk, hogy tök erős a gép. Ha nem érdekelnek a számok, ugorj a következő bekezdésre.) Egy négymagos Core i7-1065G7 duruzsol benne 1,3 GHz órajellel, ami 3,9 GHz-ig emelkedik, ha szükség van rá. Ez a készülékcsalád legerősebb választható processzora. A megjelenítésről egy 8GB-os Intel Iris Plus Graphics kártya gondoskodik, valamint egy NVIDIA GeForce MX250. A tesztgépbe emellett egy 1TB-os SSD meghajtó és 16 GB DDR4 memória került.

Szóval ez a gépet alkalmi játékosok is elégedetten használhatják, és alkalmas videóvágásra is. Ehhez persze kevés lesz a tárhely, de könnyen bővíthetjük, hiszen megfelelő mennyiségű csatlakozó áll a rendelkezésünkre. Mondjuk az USB 2.0-át nem értem, mert a csati lefelé kompatibilis, de biztos van erre is megnyugtató magyarázat. Egy vezetékes egérnek vagy akár egy külső hangkártyának teljesen elegendő.

Van az USB 2.0 mellett egy USB 3.1, valamint egy USB-C, a monitorhoz külön HDMI, illetve egy fülhallgató/mikrofon jack. Ez nagyon klassz, ugyanis amikor csatlakoztatsz hozzá valamit, akkor megkérdezi, hogy fülhallgató, headset, vagy ki/be menet funkcióra kívánod-e használni a jack-et, ami nekem nagyon szimpatikus megoldás volt.

Összekötöttem egy 27 colos monitorral, bluetooth egérrel, külső billentyűzettel, kapott egy használható hangfalpárt és teljesen asztali gép érzetem volt. Tehát egy íróasztalnál nem kell megelégednünk a 14 colos képernyővel, de ha utazunk alig egy kilogrammot kell magunkkal vinnünk. Ez azért jól hangzik.

Mire használható tehát ez a gép? Szerintem tökéletes lehet azoknak, akik egy kompromisszummentes ultrabookot keresnek elsősorban irodai használatra, de fel akarnak készülni egy-egy nagyobb erőforrást igénylő alkalmazásra is. Ha meg kell vágnod egy YouTube videót FHD-ban, vagy komolyabb méretű képpel kell dolgoznod egy grafikai programban, akkor sem kell megijedni, a gépnek nem okoz gondot.

És emellett szép. Az Acer Swift 5 egy kellemes, elegáns megjelenésű, minőségi anyagokból készült ultrabook, amire a gyártó három év garanciát vállal. Emellett további kettő évet vásárolhatunk nagyjából az ár 10%-ért.

Pozitívumok: könnyű, erős, elegáns, akár 5 év garanciával.

Kellene nekem egy ilyen? 4/5

Kovács Attila író, motivációs előadó

https://www.facebook.com/holdenroseauthor

https://holdenrose.hu/

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét