Dell XPS M1330 – a szépség nem minden

Intro

Amióta az első képeket megláttam róla, nem hagyott nyugodni. A megszállottja lettem, a betege lettem. Meg kell látnom, meg kell érintenem, meg kell szereznem. Teltek a hetek, a hónapok, egyre jobban megismertem, de a vágy nem csökkent. Aztán eljött a nyár, június lett, piacra került. Piacra igen, de hozzám közelebb nem. Újabb hónapok teltek el, már egyre többen látták, használták, szeretgették, tesztelték, bennem meg a vágy mellett egy újabb érzés nőtt: az irigység. Mások tesztet írnak róla, nyúzzák, nyüstölik, az én nyálam meg csak a monitorom feltűnő képeire, videoira csorgott. Aztán híre kelt, hogy szeptemberben hozzánk is elért! Újabb izgalomhullám, újabb csalódás, újabb hónap…de semmi. Majd egyszer csak megcsördült a szerkesztőségben a telefon: az egyik magyar disztribútor hívott. Csak annyit jelentett be, szinte hanyagul: itt van, vidd…két hétre a tied. A szívem a torkomba ugrott, a tenyerem izzadni kezdett. Hát itt lesz végre! A kezembe foghatom, tapogathatom, piszkálhatom, nyúzhatom. Hihetetlen érzés volt. Köszönet mindenkinek érte, aki behajózta, aki érkeztette, aki bevételezte, aki kiutalta, aki aláírta, aki kiírta szállításra, aki elhozta nekem! Köszönet érte CHS!

Az első pillanatok

A doboza semmit nem árul el róla. Ugyanaz a jellegtelen kartoncsomag, amiben a többi Dell jön. A felnyitás után kicsit változik a kép. A gép mellé bepakolt dobozon már van némi dísz is: fehér alapon szürkés ezüstös növényi ornamentika, közepén a szolid XPS felirattal. És alatta a gép…nylonban de már akkor valami furcsaság. Kiemelve meg is láttam mi az. Az XPS M1330-nak remek kis skin jellegű táskája van, ezzel együtt kerül becsomagolásra. Érdekes megoldású egyébként a feketés kis tasak. Mágnesesen záródik, valamiért – nyilván a mágnesek miatt – a MacBookok teteje jutott eszembe róla. Rögtön feltűnik az is, hogy a tokba töltő már nem fér be: a Dell bízik a gép fogyasztásában és az akksi kapacitásában. A tatyóból kivéve döbbenetes kép tárul elém: a gép hihetetlen gyönyörű. Leraktam az asztalra, és csak bámultam. Megértettem a külhoni fórumok usereit, megértettem a tesztelőket, megértettem mindenkit, aki azt írta: valószínű a 2007. év notebookja lesz. Végigsimítottam a “ruby red” fantázianevű festéken. Furcsa, bőrszerű tapintása van. mintha nem száradt volna meg teljesen a festék, vagy mintha picit gumírozva lenne. Rendkívül furcsa tapintású. Ami még rögtön az elején megragadott, az a hidegsége. A gép burka – nyilvánvalóan a fémek miatt – de jóval hűvösebb, mint az átlag.   

Mellékletek, sallangokDell XPS M1330 - a szépség nem minden

A gép mellé pakolt cuccok is elárulják, hogy nem egy hétköznapi darabbal állunk szemben. A dobozban a szokásos driver CD-k mellett számos extra dolgot is találunk. A fent már említett táska is szépen megtervezett darab. A színe fekete, vagy talán nagyon-nagyon sötét szürke, a szélén két ezüst szalaggal, melybe akkurátusan az XPS feliratot nyomták. A táska alján szolid Dell címke díszeleg. Remekül passzol bele a kis gép, de inkább por és karcolásvédő funkciója van, mintsem a komolyabb behatások elleni védelem. Nagyon tetszik viszont a mágneses “zárja”, bár nyilván lesznek olyanok, akik majd komoly adatvesztést vizionálnak a megoldás miatt. Véleményem szerint remekül kiegészíti a 1330-at. Tovább bogarászva a dobozban, újabb hasznos holmira bukkanunk. Egy fekete Dell – nyilvánvalóan – tok is található benne, mely összetett funkciót lát el. Egyrészt CD tartó, másrészt egyéb dolgaink tárolására is kiválóan alkalmas. Nem mellesleg két törlőkendőt is rejt a pakk, ami igen hasznos tud lenni mind a képernyőnél, mind a kissé szenzitív festésnél ujjlenyomatok ellen. Az első szériás daraboknál külföldön a Dell a géphez ajándékként mellékelt egy igen szépen szóló 2.1-es hangrendszert is, de erről a jó szokásáról mostanra már letett.

A szépség

Ahogy az ember kézbe veszi a gépet, az rögtön magával ragadja. Bámulatosan szép a kialakítása, mély nyomokat hagy az emberben a látványa. Elsőként a tetejét csodáltam meg. A ragyogó piros festésben díszelgő krómozott Dell és XPS felirat kirívóan fénylik, odavonzza a tekintetet. Közelebbről megvizsgálva a festést azonban bosszantó dolgokra lettem figyelmes. Egyrészt a festés elég érzékeny az ujjlenyomatokra, másrészt a karcolásoknak sem fog komolyan ellenállni. De ez még csak a kisebbik probléma, ezeket könnyen orvosolni lehet. Amit én nagyobb problémának vélek az az, hogy közelebbről megvizsgálva a festést látszik, hogy az anyag felhordása előtt a felületet nem tisztították le kellő gondossággal, így apró porszemek kerültek a réteg alá, ami meglehetősen csúnya. Egy ilyen notebooknál nem várná el az ember az ilyenfajta hanyagságot. Lehet ez egy kirívó eset és a többi gép felülete tökéletes, de az általam tesztelt modellnél ez elég szembetűnő. Majd megnézegetem a többi masinát is, ami átmegy a kezeim közt, azok után pontosabb, hitelesebb képet lehet festeni erről a problémáról. A gép többi részén a festés nem hagy kívánnivalót maga után. A fekete, ezüst és piros kombinációja fiatalos, de elegáns benyomást kelt. Volt szerencsém feketében is látni az XPS M1330-at, ez az abszolút elegáns, üzleties változat. nekem az tetszik a legjobban. Körbeforgatva a notit megmarad a feeling. A slotos DVD, a zsanér szélén a Dell logo, a szolid feliratok és piktogramok rendkívül ízlésesek. Ellenben a wifi bekapcsoló gombja illetve a wifi catcher borzasztóak. Igénytelen, zörgő, lötyögő, illúzióromboló darabok, nem is értem Delléket hogy adhatják ki a kezükből így a gépet.

Szétnyitva…

Dell XPS M1330 - a szépség nem mindenNem szokásom, de ez a gép megérdemli, hogy külön bekezdésben emlékezzünk meg a szétnyitott állapotról is. Szétnyitva a gép talán még szebb, mint összecsukva. Az első ami megragadja az ember figyelmét, a gép felülete. A szálra csiszolt alumínium tapintása hideg, fémes, és piszkos jól mutat a gépen. Remekül harmonizál vele az ezüstszínre festett billentyűzet, mely hozza a hagyományosan kimagasló Dell minőséget. A tasztatúra felett sajátos megoldás: a bekapcsoló és a Dell Media Direct gombokon kívül a többi gomb érintőgomb. Nekem is bele tellett pár percbe, mire megleltem a DVD meghajtó lemezkiadó gombját. Bekapcsoláskor frenetikus fényorgiában lehet részünk, ahogy a kék fények – mint a Knight Rider elején – végigfutnak a gombsoron. A képernyő kinyitva igen jól mutat. A sajátos zsanérkialakításának köszönhetően érdekesen, hátrafelé nyílik. Az alsó és a felső káva fekete, alul krómozott Dell felirattal, a szélein ezüst színű. A kijelző tetején a 2 megapixeles kamera kapott helyet a mikrofon bemenetekkel és egy kék leddel, ami a kamera működését hivatott jelezni.

Felszereltség

A gép szinte minden felhasználó igényit a legmesszemenőbbekig kielégíti. A fronton a szokásos audio be és kimenetek mellett egy kártyaolvasó és pár visszajelző kapott helyet. A Dell XPS M1330 visszajelző fényeit a kék szín határozza meg. Minden gomb illetve piktogram “Bluetooth” kékben ragyog, egyetlen kivétel a telep töltöttségi szintjét jelző akkumulátor ikon, mely vörösbe vált, ha gond van az akksival. A masina jobbján a már fentebb említett – szánalmas minőségű – wifi be- és kikapcsoló, a wifi catcher, egy Express Card foglalat, a slot-os DVD író és egy USB port található. A gép hátulját szinte teljes egészében az alapból 6 cellás, 56WH-ás akkumulátor teszi ki. A megszokott helyen – az akksi alatt – található a lassan minden notebookba belekerülő SIM kártya hely, mellyel a gépünk kommunikációs képességét bővíthetjük. Az akkumulátor mellett már csak a hűtés kivezetésének maradt hely. A bal oldalon a hálózati csatlakozó mellett egy VGA-out, a LAN csatlakozó, egy USB port, egy HDMI csatlakozó valamint egy FireWire port kapott helyet. Sokakban feltűnhet a modem hiánya, de be kell vallanunk férfiasan: kevesen fognak könnyeket hullatni utána. Utolsóként említem meg az ujjlenyomat-olvasót, mely lassan tért hódít a konzumer vonalban is. Ízlés kérdése, ki mennyire szereti.

HasználatDell XPS M1330 - a szépség nem minden

A gépre – szokásom szerint – Windows XP-t tettem fel, mindig érdekel mennyire támogatott a driverellátottsága az egyes modelleknek. Az XP kisebb korrigálások árán – SATA vezérlő AHCI módból IDE módra történő átállítása – de pillanatok alatt felment a gépre. A driverek összegyűjtögetése már komolyabb gondot okozott. A Dell oldalán ugyan van fenn szinte minden, de egy dolgot képtelen voltam elindítani XP alatt: a Sigmatel által gyártott audiochiphez képtelen voltam drivert lelni a neten. Vista-hoz természetesen van, de kissé “hanyag” dolognak tartom Delléktől, hogy az XP ilyen mostohagyermek-szerűséggé kezd válni. Megértem, hogy egy Fujitsu-Siemens nem támogatja, nade egy Dell… Na mindegy, ez legyen a géppel a legnagyobb probléma. A használat során ezen kívül más problémám nem volt. A gép rendkívül csendes, egyáltalán nem melegszik. A ventit is csak egyszer sikerül a hallható tartomány fölé pörgetni: a 3dmark06 azért megizzasztja a vasat. Nem szokásom ilyenekkel tesztelni, mert nem a benne levő hardverek teljesítménye érdekel, ez minden tokban közel azonos. De azért álljon itt az eredmény: 1544 pontot kapott a kis gép a 3dmark06 teszt során. De nézzük inkább a gépet. A billentyűzet hihetetlenül precíz, pontos, halk, könnyen jár. A Delltől ez megszokott, az lenne a fura, ha nem ilyen lenne. Az érintő gombok pontosak, szép kék fény világít körülöttük, amikor megnyomjuk őket. A kijelzője kimondottan szép, kontrasztos, relatíve nagy betekintési szöggel. Viszont amit hiányolok, az a kijelző skálázhatósága. Viszonylag szűk tartomány áll rendelkezésre képernyő világosítására, sötétítésére. Az egér kényelmes, a gombok nagyszerűen végzik a dolgukat. Az ujjlenyomat-olvasó egyszerűen működik, érthető, áttekinthető a mellékelt szoftvere is. Ha túl gyorsan húzzuk át az ujjunkat felette, akkor egyszerűen nem olvas, amúgy megbízhatóan teljesít. Amennyiben olyan weboldalt nyitunk meg, ahol jelszó illetve név mező van, a szoftver automatikusan felajánlja az ujjlenyomat társítását a jelszóhoz, így legközelebb már csak elég az ujjlenyomatunkat használni a belépéshez.

Negatívumok

Sajnos kell egy külön pontot szentelni a gép negatív tulajdonságainak is. Elsőként a tényleg gyönyörű, fiatalos festés alá bekerülő porszemeket kell kiemelni. Kénytelen az ember megemlékezni az egyik ékességnek számító, ezüst színre fújt billentyűzetről. Sajnos a festett elemek előbb-utóbb kopni fognak, szerintem nem lesz ez másként esetünkben sem. Külön ki kell emelnünk a touchpad-et is. A mérete nem felnőtt férfikézre van tervezve, az ujjaim pillanatok alatt elakadnak a peremén. Apropó perem… Az egérpad alumínium széle kifejezetten éles, kellemetlen hozzá érni. A legrosszabb mégsem ez benne, hanem az, hogy összekarcolja a fedlapot a kijelző teteje és a kamera közti részen. Na hogy is van ez? Nos a harmadik kritikus pont a fedlap/kijelző rész. Dell XPS M1330 - a szépség nem minden Az egész olyan lötyögős, lagymatag, nyeklik-nyuklik. Ha van alkalma megtapogatni bárkinek, rögtön tudja, érti miről beszélek. A gépnek vélhetően ez az egyik kritikus pontja lesz. A zsanér nem tartja erőse a fedlapot, a legcsekélyebb behatásra centiket mozdul. Lecsukáskor, ha nem figyel az ember könnyen megjárhatja, mert az utolsó 5 centiméteren már semmi nem tartja a fedlapot és jelentős erővel zuhan rá az aljára. Eszembe ötlött a D630-am teteje…arra kb. tégla eshet rá, mégis atomstabilan áll a helyén. Ráadásul ahogy lecsukom nem fekszik fel tökéletesen merőlegesen az aljára, hanem egy nagyon csekély szöget zár be, így a webkamera és a kijelző közötti rész érintkezik az egérpad rendkívül éles peremével. Nem is értem, ez hogy nem tűnt fel senkinek. Elegendő lett volna – mint minden más notebookon – pár gumibakot tenni és ez a probléma nem jelentkezik. Persze ez sokat ront az összképen, de hát valamit valamiért.

Összegzés

Összefoglalva a tapasztalataimat a legelőnyösebb tulajdonsága a gépnek kétség kívül a külseje. Ritkán lát az ember ennyire szép gépet, ennyire tökéletes dizájnt. A ruby red festés egyszerűen lenyűgöző, hihetetlen mennyire harmonizál a feketével, ezüsttel. A szépség azonban – mint tudjuk – nem minden, sajnos a gép ezen kívül már hagy némi kívánni valót maga után. A fentebb felsorolt gondok ugyan nem eget rengetők, csak bosszantóak egy uszkve 350 ezres gépnél. Véleményem szerint a gép nem fogja lázba hozni a 30 feletti korosztályt, inkább a fiatalok lesznek a célközönség. Leginkább vagánykodni, menőzni való darab. A 8400GS nem teszi játékgéppé, az egyéb dolgai nem teszik üzletiessé a 1330-at. Mondhatnám, hogy kissé csalódott vagyok, de nem mondom. Előzetesen valahova ide pozícionáltam a gépet és tulajdonképpen nem is tévedtem. Minőségben messze az üzleti modellek mögött van, felszereltségben az élmezőnyben jár, szépségben talán világelső, a használati értéke…hát ezt meg majd az idő eldönti. A gépet minden olyan embernek javaslom, aki szereti a szépet, a könnyen hordozhatót, az extravagánsat, de aki komoly, mindennapos használatra, munkához keres gépet, az másfele nézelődjön. 

polip – techkalauz.hu

 

Ezeket a cikkeket Neked ajánljuk!

Vélemény, hozzászólás?