Filmkészítés és technológia: Egy erőteljes, történetmesélő duó

0
1074

A filmkészítés sokkal több annál, mint egyszerűen valami vizuálisan szépet létrehozni. Ez nem szimplán csak a látványvilágról, hanem történetek elmeséléséről is szól. Ezek a történetek ugyanis változást idézhetnek elő különböző területeken. Nem csak azokra az aktivista filmekre gondolunk, amelyek szigorú napirendet állítanak fel, hogy cselekvésre ösztönözzenek minket egy konkrét ügy érdekében. Egy egyszerű film, amely betekintést enged egy állat életébe, hosszan tartó változást indíthat el az ember viselkedésében, sőt akár bele is szerethetünk annak szépségébe. Ez az oka annak, hogy a vadon élő állatokról készült filmek olyan hihetetlenül hatékonyak lehetnek a természetvédelem eszközeként.

Reményt adni az őshonos fajok visszatelepülésének

Roxy Furman az egyik első filmjét pár barátjával készítette, akik ugyanazt a Wildlife Filmmaking Masters-t csinálták, mint ő. Néhány napra Devonba mentek, hogy megfilmesítsék az első Angliában jelenlévő hódot, miután az több mint 100 éve eltűnt azt angol földről – ez volt az első, jogilag jóváhagyott, kihalt őshonos emlős Angliába történő visszatelepítése. Ezt a jogi státuszt az az ikonikus hód kapta, amely jelenleg a devoni Vidra folyónál él. Ez rendkívül izgalmas hír volt sok állatbarát számára. Továbbá ez egy tökéletes alkalom volt arra, hogy forgassanak és megosszák másokkal ezt az újjáélesztő sikert.

A hódok korábban egész Angliában, Skóciában és Walesben jelen voltak, ámde a 16. században kihaltak, főleg a szőrükre, húsukra és castoreumra (a parfümökben, élelmiszerekben és gyógyszerekben használt váladék) való vadászat miatt. Amikor 2008-ban újra betelepítették őket Devonba, sok vita volt a jelenlétük miatt. Az emberek aggodalmukat fejezték ki a szomszédos területek infrastruktúrájára gyakorolt ​​hatásuk miatt. Mint ilyen, a Devon Wildlife Trust River Otter Beaver Trial nevű szervezetét 2015-ben hozták létre, hogy mérjék jelenlétük hatását a környezetre. Ez az 5 éves tanulmány hatalmas sikert aratott, és feltárta, hogy jelenlétük nem rontotta, hanem ellenkezőleg javította a folyó vízgyűjtőjének ökológiáját Kelet-Devonban, valamint növelte a halak biomasszáját, javította a vízminőséget, és gátjaik természetes árvízvédelemként is szolgáltak. Ezáltal 2020-ban úgy döntöttek, hogy maradhatnak.

Az ehhez hasonló történeteket hihetetlenül fontos megosztani, mert az emberek szerte a világon csökkentették vagy teljesen eltüntették a vadon élő állatokat szülőföldjükről. Noha ez már sok évvel ezelőtti történet, de ezek az emberek a mai világban már valótlan képeket alkotnak ezekről az állatokról, vagy félnek ettől a fajtól, ezért ellenezhetik a visszatérésüket. Azonban a hód sikerét látva ez reményt ad más fajok esetleges visszatelepítésére is.

A sztereotípiák és a határok lebontása

A következő nagyobb film, amit Roxy készített, az az I Am Capable volt, és ez volt a mesterképzése utolsó darabja. Eredeti terve ezzel a filmmel az volt, hogy Szumátrába utazik, és elmesél egy történetet az ember-vadvilág konfliktusáról. A járvány azonban kitört, és a tervek megváltoztak. A Masterst visszaszorították, és elkezdett a Silverback Films-nél dolgozni.

„Közben azon kaptam magam, mint sokan mások, és sokat gondolkozom azon, amit úgy gondoltam, hogy már tudok. Az idő szépségét kihasználtuk arra, hogy leüljünk és tanuljunk reggeltől estig, hogy más szemszögből lássuk a világot. Ez alatt az idő alatt tudatosult bennem a radikális igazságtalanság, amely még mindig előfordul szerte a világon. Így a történetek, amelyeket a filmen keresztül szerettem volna elmondani, megváltoztak. Ez idő alatt született meg a filmem ötlete.”

Az I Am Capable film egy hihetetlenül inspiráló nőről, Amira Patelről lett mintázva. Egy fiatal nő a Lake Districtben, aki miután igazságtalanságot tapasztalt az angol vidéken túrázás közben, úgy döntött, hogy megalapítja saját csoportját, a Wanderlust Women-t, hogy biztonságos helyet teremtsen a muszlim nők számára a szabadban is.

Ebben a filmben Amirához két másik nő is csatlakozik, akik most először próbálják ki a vadvízi úszást együtt. Tanúi lehetünk a vadvízi merülés átalakító hatásának, valamint látjuk azt az erőt és bátorságot, amellyel lebontják a létező sztereotípiákat és határokat. Tekintettel arra a tényre, hogy a BAME hátterű emberek még ma is tízszer kisebb valószínűséggel jutnak zöldterületekhez az Egyesült Királyságban, létfontosságú, hogy elmondjuk ezeket a történeteket, felhívjuk a figyelmet, és cselekvésre ösztönözzük az embereket, hogy a szabad környezetünket mindenki számára hozzáférhetőbbé és biztonságosabbá tegyük.

Az ember által előidézett fenyegetések

„Következő filmemhez a skóciai Mull-szigetre mentem, hogy elmeséljek egy történetet az Egyesült Királyságban élő gyönyörű (és nagyon aranyos) vadon élő vidrákról. Nemcsak abban voltam szerencsés, hogy hihetetlen találkozásaim voltak a vadon élő vidrákkal, hanem az Egyesült Királyság Wild Otter Trust szervezetével is dolgoztam, hogy megosszam életmentő rehabilitációs munkájukat, és felhívjam a figyelmet azokra a veszélyekre, amelyekkel ez a faj szembesül.”

Miután az Egyesült Királyságban már-már a kihalás szélén álltak a vidrák, váratlanul visszatértek – ez volt az egyik legnagyobb vadon élő állatokkal kapcsolatos sikertörténetük. Az elmúlt években azonban a vidra számos ember által előidézett fenyegetéssel szembesült, beleértve az élőhelyek pusztítását, az utak fejlesztését, a halászat általi befogást és üldözést, valamint a vízi utakat szennyező peszticidek növekvő használatát. „Ha felhívjuk a figyelmet ezekre a fenyegetésekre, valamint bemutatjuk az embereknek a vidrák védelmén dolgozó jótékonysági szervezeteket, akkor van remény arra, hogy ne haljanak ki újra. Ez a hozzáállás nem csak oktat, hanem reményt és lehetőséget ad arra, hogy az emberek maguk is bekapcsolódjanak, ha úgy döntenek.”

Elmondani valamit a technológia segítségével

„Ez csak néhány példa azokból a történetekből, amelyeket el tudtam mesélni az elmúlt néhány évemből. Azonban ezeket a történeteket valami összeköti, mégpedig az, hogy egyik sem jöhetett volna létre technológia nélkül. A folyamat minden szakaszában – kutatás, több berendezéssel történő filmezés, vágás, színbesorolás és terjesztés – a technológia volt a középpontjában a megvalósításnak. A technológia valóban átalakította a történetek mesélésének és megosztásának mivoltját, és teljesen új reményt ad a természetvédelem jövőjének is.”

Ha érdekel titeket Roxy Furman munkássága, illetve közelgő projektjei, nyugodtan kövessétek őt az Instagramon (@roxythezoologist) és kísérjétek figyelemmel az utazásait.

techkalauz.hu – az online techmagazin

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét