Fujitsu Siemens Esprimo U9200 teszt – álom és realitás

Agitprop

Elég nagy felhajtás közepette jelentette be a Fujitsu Siemens az új notebook családját, a kis- és középvállalatoknak szánt Esprimo sorozatot. A hivatalosan kiadott tájékoztató anyagok ódákat zengtek az Esprimo-k csodálatos képességeiről, a nagyszerű minőségről, a hihetetlen áráról. Megtudhattuk, hogy – a Fujitsu Siemens webshopját idézve – “minden Esprimo Mobile noteszgép 3G képességgel, vízálló billentyűzettel, dokkoló állomással és második akkuval van ellátva. A gyártó által nyújtott háromévi garancia biztosítja, hogy a felhasználók egy megbízható, stabil „munkatársat” kapjanak a pénzükért”. Ezt egy laptopfronton járatlan felhasználó szájtátva, míg egy hardcore notebook user fenntartásokkal olvassa. Nos minket is felcsigázott mire képes egy ilyen gép, így hát megvizsgáltuk. 

Alany

A teszt alanya egy Fujitsu Siemens Esprimo Mobile U9200, melyet a FSC webshopja így jellemez: “a 12,1 hüvelyk képernyő átmérőjű Esprimo Mobile U 9200 a sokat utazó üzleti felhasználók széles rétege számára teszi elérhetővé azokat a funkciókat, amelyeket eddig csak a high-end termékek vásárlói tudtak megfizetni”. Erre felkaptam a fejem: high-end felhasználók ebben a szegmensben…de hisz én is az vagyok! Egy X60-as ThinkPad-et nyúzok. Eszerint a Fujitsuban végre megtestesül mindaz, ami a ThinkPad-emben benne van. Aktív merevlemez védelem, magnézium ház komoly kijelzővédelemmel, ráállhatok a tetejére, beleönthetem a kávém a billentyűzetbe, nyúzhatom, dobálhatom, hisz kiváló összeszerelés minőségi anyagokkal, a legmesszemenőbbekig levédhetem az adataim és hardvereim jelszavakkal, ujjlenyomatokkal, egyszóval minden a rendelkezésemre áll. Ilyen előzmények után kellően belelkesedve vágtam bele a tesztbe.

High-end?

A gép doboza büszkén hirdeti, hogy éppen egy “Business Notebook”-ot fogok kézbe venni. Itt minden az üzleti felhasználókról, az üzleti felhasználásról szól, erről immáron semmi kétségem nincs. De ha lenne is, a Fujitsu Siemens igyekszik minden kételyem eloszlatni. A gép kívülről elég pofás szerkezet. Letisztult vonalak, konzervatív színvilág, egyszerűség jellemzi de ez el is várható, hisz a business class notiknál nem éppen a formatervezés a fő szempont. A világos/sötét szürke aránya megfelelő, látszik rajta a tudatos tervezés. A külső azonban – mint tudjuk – nem minden. Megtapogatva a gépet máris beleszaladtam az első pofonba. High-end funkciók? Hát egy business class high-end gépnél a magnézium kötelező anyag, ez meg műanyag! Könyörgöm! Ráadásul semmi komoly merevítés sincs benne! Megnyomkodva vidáman nyöszörög a műanyag, szépen behajlik a nyomás alatt, szerintem ha leejteném el is pattanna. Hát majdnem olyan, mint a high-end ThinkPad-em, vagy mint a szerkesztőtársam Dell Latitude-je. Hűha…hát ez nem pont olyan, mint amiről a propaganda beszélt, de nézzük tovább. Felnyitva a gépet a konzervatív formavilág tovább kísér. A billentyűzet egyszerű, alatta egy szimpla touchpad, fölötte egy wifi kapcsoló, valamint a bekapcsológomb található. Más – sem hardveres hangszabályzó sem egyéb – nem található a gépen, de ez tulajdonképpen nem is baj. Nagyobb baj itt is a minőség. Közelebbről szemügyre véve a gépet sajátos furcsaságokat figyeltem meg. A billentyűzet nem a legerősebb része a gépnek. Az Esc gombot – illetve a bal felső szegmensen lévő billentyűket – lenyomva az egész tasztatúra lesüllyed, lötyög. A gombok is elég zörgősre sikeredtek, meglehetősen hangos a gépelés vele. A billentyűzet feletti terület is érdekes. Az F1 – F2 gombok fölött furcsán kitüremkedik, majd az F5 táján lesüllyed, hogy az F9-től szépen vízszintesen kifusson a széléig. A gombsor amúgy is nélkülöz minden tervezési koncepciót. A jobb sarka egy átlagos 4 éves gyermek ujjaira van kalibrálva, képtelenség használni egy normál méretű kézzel a nyíl és a CTRL gombokat.
A másik “jól sikerült” darab az egérpad illetve a gombjai. A touchpad a legkisebb ütésre is műanyagszerű, fura zörgést hallat, de ezt elnyomja az egérgombok félelmetes, – a régi mikrokapcsolós C64 joystickot idéző – szinte fülsértő kattogása. Elképzelem, ahogy egy tárgyaláson egy komoly üzletember veri a billentyűt és klikkelget: kellemes hangorgiában van része ilyenkor a partnereinek. A billentyűzet fölött észlelt sajátos kitüremkedés egyébként az egér bal oldalán is tapasztalható: egyszerűen szét van nyílva a gépház és érdekesen kidomborodik. Ismét elolvastam a propagandát: vízálló billentyűzet. Nézegettem én szegényt de nem jöttem rá hol folyik ki belőle a beledőlt matéria. Mivel piktogramozva van a gép alja, gyanítom sehol, hisz általában – mint pl. a ThinkPad-eken – jelölve van az erre szolgáló nyílás. Mindenesetre nem mertem vizet önteni bele, míg a Lenovomba bármikor, nyugodt szívvel belezúdítok egy csészényit.
Mivel a Fujitsu-Siemens szerviz épp a szomszédba van, – laptopjavitas.hu – gondoltam átszaladok vele kitüremkedés ügyben, nézzenek már rá. A szerviz pillanatok alatt, – pár határozott nyomás kíséretében – visszapattintotta a furcsán álló részeket, amivel emberibb külsőt varázsolt a notinak. Innentől a billentyűzet lötyögése is megszűnt, de az előzőleg kialakult képen ez már nem változtatott, megmaradt az “olcsó” érzés.
Külön élmény a fedlap illetve a kijelző felnyitási, illetve lecsukási mechanizmusa is. Amikor felnyitom a kijelzőt még minden rendben van, de lecsukáskor…mintegy 5 cm-re a lecsukott állapottól egy nagy kattanás hallatszik a zsanér felől, majd lecsapódik a fedél. Gondolom a zárat próbálták ilyen “szellemesen” megoldani, de inkább nem is mondok róla semmit. Olyasmit pedig hogy golyóstoll védelem még hírből sem ismer az Esprimo.

Felszereltség

A gép paramétereire nem lehet panaszunk: tényleg minden benne van aminek benne kell lennie egy gépben, sőt több is. HSDPA modemmel kapjuk, ami derék dolog a Fujitsu Siemenstől, gratulálunk érte! Hiányolom viszont az ujjlenyomat olvasót, amit utólag már keservesebb beletenni a gépbe, mint egy HSDPA modemet, amire minden új high-end üzleti notesz természetesen fel van készítve. Egy üzleti modellnél a biztonság sokkal fontosabb, mint a HSDPA, ezért véleményem szerint az ujjlenyomat olvasó hiánya sokkal nagyobb hátrány, mint amit a HSDPA esetleg előnyként biztosít. A többibe nem mennék bele, processzort, RAM-ot, merevlemezt bármely gyártó tesz a gépébe. Más extra itt sincs, talán az S-video lehet említésre méltó, és talán a webkamera, melyre elég sokan idegenkedve tekintenek az üzleti szférában.
Külön említném meg a gép alját. Örömteli a dokkolási lehetőség, amely az üzleti szférában alapkövetelmény. Az már kevésbé az, hogy tulajdonképpen nem dokkoló van hozzá, pusztán egy port replikátor, ami azért távol áll a komoly dokkolástól. Külön élmény a gép alján – ami természetesen jó kis zörgős műanyag – a 2. akkumulátor csatlakozására szolgáló részt takaró kis fedlap, mely vidáman csúszkál 1,5 centiméteres pályáján. Képtelen megoldás! Hát miért nem lehetett a végére valami rögzítést kieszelni? Így ha felfordítom ide csúszik – persze zörögve – ha visszafordítom akkor meg oda csúszik…hát ilyet. De valami haszna azért van: megmosolyogtatott.

Realitás

Érdekes dolog a marketing. Hogy az életemből vett példával éljek: póker közben rezzenéstelen arccal tudom elhitetni mással: minimum ászpóker van a kezemben. Hát ez sem szól másról. Ahhoz is komoly pókerarc kell, hogy ráfogjam erre a gépre: ez az üzleti notebookok családjába tartozik. Észre kell venni, egy notebook nem attól üzleti, hogy ráírom a dobozára és mindenütt így propagálom, hanem hogy olyan extra szolgáltatásokat, olyan minőséget kapok a pénzemért, ami a konzumer kategóriától távol áll. Az általam tesztelt Esprimotól a minőség távol áll. Üzleti kategóriában ilyen összeszerelési minőséggel nem lehet labdába rúgni. Különösen messze van ez a high-end gépektől. Azért mert valamibe beteszek mindent – értsd dokkoló, HSDPA modem, Robson meg a fene tudja még mit – nem válik üzleti géppé. Mindenki tudja az örökigazságot, ami notebook fronton különösen igaz: olcsó húsnak híg a leve. Nincs ez másképp az Esprimoval sem, szerintem mindent elárul, hogy a nagykerekben a legolcsóbb megvásárolható notebookok közt ott találhatjuk az Esprimokat is.
Félő, hogy a Fujitsu Siemens is beleesik abba a csapdába, amibe az Acernek sikerült: a régi TravelMate modelleket rosszul pozicionálta, a legolcsóbb szegmensbe is forgalmazta őket, így aztán sikerült kellően lerontania a TravelMate nevet az üzleti szegmensben. Meglátásom szerint azzal, hogy Esprimot már 100.000 táján kaphatunk, a komoly üzleti modelleknek is az olcsóság látszatát kölcsönzi A Fujitsu Siemens és ez tovább ronthatja az emberekben az Amilo-k kapcsán kialakult amúgy sem olyan pozitív képet.  

polip – techkalauz.hu

Pozitívumok:

– tényleg remek felszereltség
– konzervatív, szép üzleties design
– jó ár
– egységes dokkolók és egyebek
– 3 év garancia (nem minden modellre)

Negatívumok:

– rosszul pozícionált modellek a családban
– “olcsó” hatás, szedett-vedett anyagok (memóriafedlap más anyag, más szín)
– zörgő billentyű, egérgombok
– semmi high-end

Ezeket a cikkeket Neked ajánljuk!

Vélemény, hozzászólás?