HTC U11 teszt – igen, ez már csúcstelefon

Ideje volt észhez térni

A HTC elég rögös utakon járta végig az elmúlt éveket. Néhányszor már mindenki azt gondolta, hogy a folyamatos veszteségek miatt bizony egyszer csak lehúzzák a rolót, ám kitartottak, mondjuk sokáig egyáltalán nem okultak a hibákból. Azokból a butaságokból például, hogy miért kell árazásban elszállni, miért gondolják úgy, hogy még mindig a Samsung vagy éppen az Apple szintjén állnak. Mert nem, az a helyzet, hogy a top tízben sincsen már benne sajnos a tajvani gyártó, és ezt valószínűleg a felső vezetés elég nehezen nyelte le.

Az U-sorozattal azonban valami elindult, teljesen más lett az anyaghasználat, illetve különböző dolgokkal próbálkozott a cég, ilyen volt például az U Ultra dupla előlapi megjelenítője. Igazán viszont talán mostani tesztalanyunkkal, az U11-gyel találták el az irányt, hiszen egyrészt a konkurensekhez hasonlóan bivalyerős hardvert építettek bele, visszakapta az előd által elvesztegetett BoomSound sztereó hangszórót, ráadásul kamerás képességek terén minden eddigi HTC modellen messze-messze túlmutat. Ó, és még az ára sem kiábrándító.

Megosztó, de szerethető dizájn, törlőkedővel

Az U-sorozattal a HTC búcsút intett a fém hátlapnak, helyette bevezették a Gorilla Glass 5-öt, ami csillogós, visszatükröződő és villámgyorsan gyűjti az ujjlenyomatokat. Azért a cégnél van önkritika, hiszen a dobozba csomagoltak egy törlőkendőt is, nos, többször fogjuk símogatni a telefon hátulját, mint Aladdin a csodalámpát. A készülék fogása rendben van, sokat nem gondolkodtak az ergonómián, nincs nyújtott formaterv, nincs szélek felé lehajló kijelző. De nagyobb megjelenítő van, immár 5,5 hüvelyken rajzolódik ki 1440 x 2560 pixel, a Super LCD5 panel nem rossz, de nem is az igazi, a fényerő szemből is maximum erős közepes, oldalról viszont már elég gyengén látható a panel, főleg napfényben.

A megjelenítő alatt három érintésérzékeny vezérlőgomb található, a két szélső (vissza, alkalmazásváltó) háttérvilágítással rendelkezik, a home billentyű pedig ujjlenyomat-olvasót kapott, ami irtó precízen működik, szinte sosem hibázik, tényleg lehet szeretni. Felülre került a beszédhangszóró, ami a normál, sztereó hangszóró egyik fele is egyben, a szokásos szenzorok, az értesítőled, valamint a 16 megapixeles kamera. Alul van a hangszóró másik része, ám sajnos a 3,5 mm-es jack kimaradt, helyette egy átalakítót kapunk, ami a Type-C csatlakozóból csinál fülhallgató kimenetet. Töltés és zenehallgatás egyszerre? Nem lehetséges.

Az elvárt erő, ami őrült erő

A HTC várt, nem úgy, mint az LG. A türelem pedig Snapdragon 835-ös lapkát termett, aminek nyolcmagos processzora mondhatni piacvezető (bár az új Apple A10X pontszámokban jobb), a gyártónál is megelégedtek a 4 GB RAM-mal, valószínűleg jövőre jön be majd a 6-8 GB-os trend, igaz, már idén láthatunk majd ilyen megoldásokat, nem is egyet. Az adattároló 64 GB-os, ebből azért majd’ 10 GB-ot felhasznál a rendszer, viszont így is bőven marad hely, főleg, hogy van microSD foglalat.

A rendszersebesség bámulatos, a HTC mindig is jól optimalizálta a szoftvert a hardverhez, és ez tényleg most sincs másképpen, minden program azonnal megnyílik, nincs egy pillanatnyi megakadás, ami pedig a legjobb, hogy még terhelés közben sem melegszik jelentősen a telefon. Aki a bechmark pontszámokra kíváncsi, jó hírünk van: AnTuTuban több mint 173 ezer pontot kapott a készülék, nem meglepő, hogy ezzel abszolút az élmezőny erősíti.

Szoríts meg rendesen

Az U11-re telepített Android 7.1.1 operációs rendszer és a Sense UI 7.0 felület szép-szép, de nem ezek teszik igazán izgalmassá a mobilt, hanem a vele együtt debütáló Edge Sense funkció. A szolgáltatás hasonlít a Force Touch-hoz, csak itt nem a kijelző a nyomásérzékeny, hanem az oldalsó keret. Úgy kell elképzelni az egészet, hogy a telefont erősen megszorítjuk oldalról és ennek hatására elindul valamilyen program vagy funkció: be lehet állítani, hogy startoljon el a zseblámpa, a Google Asszisztens, vagy mondjuk nyissa meg a Facebookot a telefon.

Konfigurálni lehet, hogy rövid vagy hosszú préselésre mi nyíljon meg. Először nem hangzik túl izgalmas vagy értelmes funkciónak ez, én magam is szkeptikus voltam, ám ha hozzászokunk, máris más lesz minden, hiszen tényleg villámgyorsan el lehet érni az applikációkat. Ilyet mástól nem láttunk, a HTC-től jó ötlet volt, ez igen!

Nincs túlcsicsázva a rendszer

Az előbb említett Sense UI 7.0-s verziója az ikonkészletre hat ki, más a dizájn, ám számos helyen visszaköszön a gyári androidos külső, a gyártók mostanság már csak a legszükségesebb mértékben nyúlnak bele a szofverbe. A működés nem változott, vannak főoldalak, amikre ikonokat, mappákat és widgeteket lehet kirakni, a menüben pedig többféleképpen lehet rendezni a programokat, a görgetés vertikálisan történik.

A tárcsázó remekül használható, betűk és számok szerint tudunk keresni a névjegyek között, az SMS-kezelő is korrekt, lehetőség nyílik kézbesítési jelentés kérésére. Extra programokkal nem nagyon találkozunk, a főoldalról balra van a BlinkFeed, ami lényegében egy hírolvasó, a repertoárban pedig még a HTC Smart Companion alkalmazás található.

Ez az app javaslatokat képes tenni, beépül a rendszerbe, figyeli, hogy miket nyitunk meg, milyen információkra lehet a leginkább szükségünk. Ebbe beletartozhat éttermek keresése, időjárás megtekintése, fontos hírek megjelenítése, nem rossz, bár sokat azért nem fogjuk talán használni a mindennapokban.

Mobilos fronton az egyik legjobb kamera

Az U11 hátlapjára nem kettő, hanem csak egy kamera került, de ha már csak ennyi jutott, a HTC igyekezett végre tényleg a legjobbat nyújtani, sőt, nemcsak igyekezett, hanem meg is tette. A 12 megapixeles, f/1,7-es, optikai képstabilizátorral, valamint PD-autofókusszal és dupla tónusú ledes villanóval ellátott fényképezőgép minden várakozást felülmúl, már papíron is nagyon jók a képességei, hát még a valóságban.

A legszükségesebb módokat érjük el a szoftver segítségével: szelfipanoráma, szelfikép (16 megapixeles, f/2.0-s egységről beszélünk), videó (akár 4K-ban 30 fps-sel), panoráma, vagy éppen professzionális. A kézi módban lehetőséget kapunk arra, hogy a záridővel (1/8000 – 32 másodperc), az érzékenységgel, az expozíció korrekcióval és a fehéregyensúllyal többet foglalkozzunk.

A képminőség? Igazi mobilos fotógéppel van dolgunk, amelynek számos előnye van. Nappal a dinamikatartomány, a vonalélesség, valamint a részletesség dicsérhető, egyáltalán nincs kromatikus aberráció, nem égnek ki a részletek, a távolban lévő tárgyak is jól láthatók. A vaku jó két-három méterig elvilágít, ügyesen alakítja a fehéregyensúlyt a szoftver. A szenzor éjszaka sem jön zavarba, a kedvező rekeszérték miatt még sötétebb környezetben is meglehetősen világos felvételek lőhetők.

Nincs jack, cserébe viszont van tökéletes audiominőség

Ahogy korábban szó volt róla, sajnos a HTC is elhagyta a 3,5 mm-es jack csatlakozót. A keserűséget két dolog tudja némileg enyhíteni: egyrészt a sztereó BoomSound hangszóró minden konkurensnél jobb hangzást biztosít, tényleg nagyon jól szól, akár zenehallgatás, akár filmnézés esetén messze a többiek előtt jár a tajvani vállalat.

A másik a gyárilag mellékelt füles, valamint a telefonban lévő DAC, nem gondolná az ember, de ezek mind képesek magasabb szintre emelni a muzsikálást.

Maximum átlagosnak mondható üzemidő

A hátlap alá egy 3000 mAh-s akkumulátort szereltek, ami elég szokványos jelenség manapság, de ritkán teljesít kiemelkedően. Az U11-nél sincs ez másképpen, normál használat mellett biztos, hogy este töltőre kell dugni a telefont, sok fotózás és játék viszont már nappal áramforrás felé kergeti a felhasználót, 4 óra körüli kijelzőidőt tud a készülék. Az utolsó százalékok kitartását a sima és az ultra energiatakarékos módok segítik, utóbbi esetén csak a legfontosabb funkciók elérését engedi a szoftver. A Quick Charge gyorstöltés adott, nagyjából egy óra alatt már közel 80%-ra lehet tölteni a telepet.

Adatkommunikációból ötös alá

Ami miatt dicséret illeti a HTC U11-et, az a dual SIM képesség, még ha csak standby módban működnek együtt a kártyák, és még ha csak hibrid megoldásról beszélünk, vagyis vagy két kártyát helyezünk bele, vagy bővítjük a tárhelyet. Más téren is megállja a helyét a kütyü: 802.11ac-s WiFi, Bluetooth 4.2 (pedig sokan 5.0-t vártak), NFC, A-GPS (GLONASS), szóval tényleg minden van benne, egyedül a rádió hiányzik sajnos.

Az eddigi legjobb HTC mobil

Az U11-nél nagyon, de nagyon összeszedte magát a HTC. A formaterv szép, szerethető, bár talán egy kicsit véleményes a készülék hátulja, az akkumulátor egy napnál többet nem tud, a kijelző is átlagos, igaz, tűéles, ezen kívül viszont minden más esetben csakis szuperlatívuszokkal lehet beszélni a telefonról. A kamera tényleg a piac egyik legjobbja, bár csak egy szenzorról beszélünk, a Samsung mellett ez a másik díjnyertes kivitelezés, mondjuk sokban hasonlít egyébként a kettő egymásra. A hangzásvilág tökéletességét a BoomSound garantálja, az Edge Sense pedig egy olyan piaci rést töltött meg, amire habár nem volt égető szükség, mégis képes új élménnyel ellátni a felhasználót.

Az U11 ára 249.990 forint, ami nyilván nem kevés, de jelenleg nagyjából ennyibe kerülnek a csúcskategóriás mobiltelefonok, vagyis a Samsung Galaxy S8, vagy éppen a Sony Xperia XZ Premium. Az LG G6 olcsóbb, de ott a dupla kamerán kívül azért picivel gyengébb hardverről beszélünk, a P10 Plus pedig ezen az ársávon felül mozog egy kicsivel, ahogy a nagyobbik Samsung zászlóshajó is. A HTC tehát helyes irányba lépett, jó terméket dobott piacra, reméljük, innentől nem fognak bakizni sem árazás, sem termékek esetén.

Ezeket a cikkeket Neked ajánljuk!

Vélemény, hozzászólás?